Dömsödön megkerestem Polyák Ferenc fafaragó Petőfi-családról készített fejszobrait, mivel előzetesen olvastam ezekről az alkotásokról. Egy régi újságcikkből kiderül, hogy a dömsödi Kis-Duna-parti Petőfi-fa viharban 1978-ban kettétört, melynek során egy nagyméretű leágazása leszakadt, de a fa nagyobbik része épen maradt. Ezután a település tanácselnöke maga kereste fel Polyák Ferenc fafaragó népművészt matkópusztai tanyáján, arra kérve, az akkor már közel száz hazai és külföldi kiállításon megismert, baltával dolgozó szobrászt, hogy faragja ki a Petőfi-fa letört ágából, Petőfi Sándor portréját. A faanyag nagysága láttán született az a gondolat, hogy a hármas családi portré, a költő és szülei portréja kerüljön kifaragásra. ^[2]

A hatalmas tölgyfa, a Petőfi-fa, leesett maradványaiból így születettek meg Petőfi Sándor és szülei fejszobrai, 1979-ben. ^[3]

A Petőfi-fa árnyékában, egymás mellett kerültek elhelyezésre a másfél - és közel két méteres fejszobrok. Középen Petőfi Sándor, a legnagyobbra faragva, mellette egyik oldalon édesanyja Hrúz Mária, a másik oldalon édesapja, a „jó öreg kocsmáros” , Petrovics István portréja látható. Körbejárva a szobrokat, azok rendkívüli nagysága is fokozza az alkotás hatását.

Polyák Ferenc, a matkópusztai fafaragó, alig múlt harminc éves, amikor nekifogott a hármas családi portré belevarázslásába a letört tölgyfába. Az 1980.március 16-án felavatott szobrok megvalósulásáról egy újságcikkben Polyák Ferenctől idézett levélrészletből tudhatunk meg olyan részleteket, melyek az ízes beszédű fafaragó mély gondolatait, ars poéticáját közvetítik felénk. ^[1]

Ebben a levélben írja 1980-ban, hogy „Éppen Szent György napján mentem Dömsödre tavaly a Petőfi-fát faragni -, hisz a Petőfi család is 1846-ban e napon költözött a faluba. Én is a fafaragás „Petőfije” vagyok, mék, kóborlok, alkotok – viszem a nép szeretetét, hitét. A szeretet adta a kezembe a baltát is. A sorscsapásos Petőfi arcát a baltámmal kényszerítettem ki a tölgyfából, szenvedéssel, erővel, lírai hévvel.” Meghatottak ezek a gondolatok. Az idézett levélben az alkotó fafaragó leírja, hogy mennyire félt is ettől a faragástól, úgy érezve, hogy talán nagy fába vágta a fejszéjét. „Birkóztam a fával, beszélgettem, s a szél a Kis-Dunától úgy fújt, mint amikor a költő a fa tövében merengett.” A sok ember által végignézett vajúdása, kitartása, tenyérfájdító faragása, meghozta gyümölcsét, s fába álmodott alkotások megvalósultak, „elkészült a hármas családi portré Petőfiékről.” ^[1]

A hármas portrét a róla szóló újságcikkekben változatos elnevezéssel szerepeltetik. Ezek közül én, az idézett levelében és az életrajzában szereplő elnevezéseket szerepeltettem az alkotás címeként. ^{[1] [4]}

A gondosan megalkotott fejszobrokon meghibásodások jelei fellelhetőek, különösen Hrúz Mária szobrán. Mielőbbi felújításra lenne szükség a korhadás megállítása érdekében, majd felületvédelemre, a további károsodások megelőzésére, hogy még sokáig állhasson ez az alkotás méltó helyén.

---