A Fiumei úti sírkert Művészparcellájában jártam. Vonzotta a szemem ez a síremlék, hiszen annyira jellegzetes az alkotás, a megformálás, a stílus. Szignó nincs rajta, mégis abban a biztos tudatban jöttem haza, egy Nagy Sándor-alkotást fedeztem fel saját nevével jelzett sírján. De ezt igazolni kell! Média hírt nem találtam.
Több helyre írtam, telefonáltam. Sajnos, feleségével, Gádor Magdával nem sikerült kapcsolatba kerülni., bár ezen a vonalon még a család irányába is elindult a kérdés.
Ezzel párhuzamosan írtam az első forrás szerinti címre. Megnyugtató és igazoló választ kaptam: "minden kétséget kizáróan" megerősítést nyert feltételezésem (grátisz innen a sírhely jelzése és a síremlék állításának napra pontos dátuma). Köszönöm!
Mivel elég sokat kutattam Nagy Sándor munkássága ügyében, a váci alkotásai kapcsán, kicsit könnyebb a besorolás. Nagy T. Katalin írja a művész első, meghatározó korszakáról: "...szobrászatának első fél évszázadát sommásan kőkorszaknak nevezhetjük, ez 2002-ben ért véget, amikor a művész érezvén, hogy a kőpor belélegzése egyre nagyobb veszélyekkel járhat, új anyag felé fordult...A „kőkorszak” első periódusában, mely a 60-as és a 70-es éveket foglalja magában, a többnyire álló figurák és a portrék tömbökbe komponáltak, minden részlet az egyszerű, önmagába zárt formának van alárendelve, mintha ez a forma szolgálna védelmül, mintha veszély fenyegetne egy kiszögellést, egy kinyúló kezet." ^[2] Ennek alapján egyértelműnek tűnik, hogy ez az alkotás is ebben az időszakban készült. Az alkotás címét (esetleg létező eredeti példányát) nem találtam akkor, pedig átnéztem pl. Wehner Tibor róla szóló átfogó munkáját is (Kőből szabadult, 2002).
Nagy Sándor (1923-2017) fontosabb életrajzi adatai pályájának részletei (KMML) az adatlapján keresztül elérhetők, de a fent idézett cikk nagyon értékes adalék. A művészettel való kapcsolatához még egy kiemelés utóbbiból: "Minden művész számára önmegismerés is az alkotás, de csak kevesek dolgoznak úgy, mint a megállíthatatlan, forgó imamalom, nincs megállás, nincs vajúdás, mert a faragás maga a cél, nincs pihenés, mert a munka maga termeli újra az energiát. A szobrászt minden szobor újabb és újabb tanulságokkal lepi meg, mire körbejár egy-egy témát, nagyszámú variáció születik. Olyan ez, mint a zenei motívum, makacsul jelen van, vagy vissza-visszatér, de mindig másként szólal meg." ^[2] ...és ha a művész számára "önmegismerés" az alkotás, a nézőnek megadatik, hogy a művészt valamilyen szinten megismerhesse.
Az alkotás címét 2023-ban találtam meg Wehner T. által később írt későbbi monográfiájában. Mivel azonos címmel 2016-ban volt a művésznek – Gádor Magdával közös – kiállítása, kézenfekvő, hogy az alkotás akkor készült, majd sírján helyezték el.

---