A zalaegerszegi Szent Ilona kápolna temetője elsősorban a város iparosainak volt kedvelt temetkezési helye, ám a 20. század elején már "a város patrícius családjainak is itt volt a sírboltja: alispán, főispán, polgármester, gyógyszerész, orvos, neves ügyvéd, tanár családja nyugszik itt."^[1]
A Bődy család is a város "patríciusai" közé tartozott. A nemesi származású Bődy József polgári iskolai tanító volt, akinek házasságából négy fiúgyermek született. A felnőttkort megélt fiúk közül István püspökbogdányi plébános lett. A másik jogvégzett fiú, Bődy Zoltán, Zala vármegye főjegyzője és alispánja volt. Neki három gyermeke született, két fia Zoltán és László szintén jogi végzettséget szereztek.^[2]
A családi sírban Bődy József és felesége, gyermekként elhunyt fiaik Jenő és Ernő, Bődy István plébános, illetve Bődy Zoltán fia László, és lánya Mária nyugszanak. A mellszobor a Budapesten elhunyt, de a családi sírban nyugalomba helyezett Bődy Lászlót ábrázolja.
A szobor alkotója Vörös János szobrászművész Csabrendeken született egy hatgyermekes szegényparaszti családban ötödik gyeremekként. Kétkezi munkásként (géplakatosként) kezdett dolgozni Budapesten, ám 1923-tól már a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol a tanársegédségig vitte. Első sikere a soproni betonból készült Attila szobor 1934-ben. Alkotásait jórészt mellszobrok és domborművek teszik ki. Sopronban, majd Lentiben élt, 1946- ban Nagykanizsán telepedett le, itt élt haláláig (1963). 1943-tól a Zalaegerszegen létrejött Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör örökös tagja, a képzőművészeti szakosztály elnöke. ^[3]
A Bődy Lászlóról készült mellszobor 1933-ból, Bődy halála évéből való, megtalálható rajta a szobrászművész szignója és a datálás.
A sír szerepel Zalaegerszeg város védetté nyilvánított sírjainak listáján a síremléken lévő szobor művészi értéke miatt.^[4]

---