Az ez évi a második alkalom, az elmúlt évi kezdeményezés folytatásaként kortárs művészek alkotásainak találkozója valósult meg a Régi Művésztelep parkjában. Hely: Szentendre, a művésztelep ősfás kertje, cél: ideiglenes szoborpark létrehozása. A kiválasztott alkotások egy részét eredetileg köztérre tervezték." ^[1][2]
Colin Foster az "idősebb generáció" képviselője, az általa készített alkotás példásan formabontó. A cím lefordíthatatlan, rákfélékkel, kagylókkal, azok növekedésével kapcsolatos.
Az alkotás oszlopszerűen nyújtózkodik a magasba. 2018-ban készült, a felhasznált anyag: műgyanta – ahogy az információs táblán szerepel. Csak forogtam körülötte, minden apró elmozdulás más és más képet adott. Közben pásztáztam a törzs (annak részletei, a változó formák) és a "fej" között.
A jelek szerint Fostert a téma és az eljárás évek óta foglalkoztatja. A harmadik forrás leírása egy kiállítást, ill. annak kapcsán az elvet és a technikát mutatja be. Itt az angol szobrász kisebb, de hasonló művekkel volt jelen.
Először az öntőforma készül el, amik kialakítása olyan csomagolóanyagokból történik, amiket kidobásra ítéltek. "Az alkotásokon tojásdobozok, édességek, zöldségek műanyag vagy papír csomagolásának részeit ismerhetjük fel." Vagyis itt hétköznapi tárgyakat használ művészeti céljai megvalósításához. Ez nem új a művészetek történetében, "a szemét pedig műalkotások alapanyagaként alkalmazva társadalomkritikai funkcióval bír. A szemét kommunikációs anyag, mert üzenetet közvetít a társadalomról: információt nyújt (és sok műanyag esetében tárol is) a fogyasztási szokásainkról, anyagtechnikai fejlettségünkről, természethez való viszonyulásunkról."
A kiöntés: A hőre lágyuló műgyanta, a műanyag praktikus, olcsó és tartós, általánosan helyettesítő anyag, jól alakítható. "A szemét is gyakorlatilag egy homogén anyaggá egyesül, elvesznek benne az egyedi anyagi karakterek és funkcionalitások. Korlátlanul áll rendelkezésre, mert a társadalom folyamatosan újratermeli. Foster műanyagba öntött műanyag szobrainak fehér színt ad, ezzel irányítja az anyagot a megtisztulás jelentésrétegei felé. A jól mérlegelt formaelrendezés is a megtisztulást, az átlényegülést szolgálják, hiszen a könnyen ráismerhető formák már nemcsak bonbonos tálcák, vagy tojástartók bugyraiként hangsúlyozódnak, hanem horgonyra rátelepedett kagyló-, és csigaváz asszociációkat is felvesznek, ytong „oltárokon” kikelt és hátrahagyott tojások darabjaiként, vagy elfogyasztott áldozati ételek maradványaiként is láthatóak. A profán anyag, bár sorozatszáma van, mégis egyfajta szentséggé válik Colin Foster szobrain. A szemét/műanyag anyagiságának prózaisága poétikává lényegül." ^[3]

---