Fekete István Tüskevár című regénye kapcsán szereztem tudomást Futó Elemérről, a Kis-Balaton természetvédelmi felügyelőjéről, akinek tavaly tavasszal Balatonszentgyörgy határában szobrot is állítottak.
Egyesek szerint az író Futó Márton vadőrről mintázta Matula, a kérges kezű, bagószagú öreg csősz alakját, aki “olyan közel volt a természethez, hogy csak egy nyelve volt, akár a varjaknak: a valóság nyelve.” ^[2] Fiát, Futó Elemért is gyakran nevezték Matula bácsinak. A regény ^[2] 94-95. oldalán valóban feltűnik egy Elemér a Családi levelező című könyvben, amit Tutajos lapozgat.
A mellszobor szürkére festett posztamensének oldalát a tájegységre jellemző domborművek díszítik. Elülső és hátsó oldalán mintha hiányozna valami, felirat vagy más. A szobor szignált, a szignó mellett egy évszám is van jelölve.

Futó Elemér (1939-2010) két összetartozó könyve (Berekjárás, Egy élet a Kis-Balatonért) felidézi a „feketeistváni” bereket; a Kis-Balaton életét ábrázolja bennük, de emléket állít azoknak az embereknek is, akik a berekhez kötődtek, “Hisz éppen úgy hozzátartoztak a Kis-Balatonhoz, mint a madárvilág.” ( ^[3] , 8. oldal). A legendás "természetvédelmi őr, kócsagőr" a Fekete István-emlékhely kialakításán is munkálkodott. Tőle származik a Gulya csárda megvalósításának az ötlete.

---