Székelyföldön kevés olyan emlékmű áll, ami az 1916 augusztusában-szeptemberében történt román (ahogy akkor használták a megnevezést oláh-) betörés pusztításainak és kegyetlen tetteik áldozatainak állít emléket, pedig a térség újkori történetének ez volt az első átfogó pusztítása. Azért van viszonylag kevése emlékjele ennek a szörnyű eseménynek, mert a román betörésről 1918 után és főleg Trianont követően, tilos volt beszélni, nem hogy megemlékezni. Az embereket félelemben tartották és sikerült tabutémává tenni ezt a megrázó történelmi eseményt. Az 1940-1944 közötti, visszatért magyar adminisztráció alatt emeltek néhány emlékművet, de ezek többségét később elbontották és csupán a 2000-es évek elején (!) bátródtak fel némely székely településen ilyen emléket állítani.
Románia az I. világháború első két évében semleges állásponton volt, a német származású román király szíve ugyan a Központi hatalmak fele húzott, de 1916 nyarán az Antant hatalmaknak sikerült meggyőzniük a román vezetést arról, hogy ha beszállnak a háborúba, ha megtámadják az Osztrák-Magyar Monarchiát, nekik adják Erdélyt, a Bánságot. 1916 augusztus 27-én Románia hadba lépett, megtámadva a Kárpátok szorosait, határát, és mivel az erdélyi haderők jelentős része, más, távoli frontokon harcolt, viszonylag könnyen tudtak behatolni Erdély területére. Ez a támadás Székelyföldet érte elsősorban, melynek jelentős részét el is foglalták, fosztogattak, gyújtogattak, erőszakoskodtak, gyilkoltak (így voltak ők az erdélyi románok felszabadítói - még őket is kifosztották!). Szeptember közepéig Erdély keleti, délkeleti részét elfoglalták, de a német-magyar haderőnek sikerült ellentámadásba lépnie és szeptember végétől a román csapatokat visszaszorították, október végéig kiszorították a megtépázott román hadsereget a Kárpátokon túlra.
1916 szeptember közepén a Hargitán is túljutott a román hadsereg és Szentegyházasfalut (a mai Szentegyháza városát) is elérte, de nem messze, a településtől nyugatra feltartóztatták az előrenyomulásukat. A faluban szeptember 15-én léptek fel durva erőszakossággal a helyben maradt székely lakóssággal szemben (ideérkezésük előtt sokan elmenekültek Belső-Erdélybe) mely atrocitásnak 11 személy esett áldozatul. Az itt bemutatott domborműves emlékmű talapzatára bevésték ezen ártatlan áldozatok neveit. Túri Török Tibor autodidakta szobrász a kettős kereszt és a székely címer alatti, sziklatömbbe süllyesztett, méretes domborművén az 1916-os székely keserűséget, a féltett gazdaságok hátrahagyását, a menekülést ábrázolta.

---