A székelyföldi költészet, újságírás jeles személyiségének Magyari Lajosnak (1942-2015) a szülőházán elhelyezett emlék-dombormű, melyet születésének 75. évfordulóján avattak fel. Magyari az erdélyi magyar irodalom úgynevezett második Forrás-nemzedékének képviselője. 1966-ban diplomázott a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalomtanári karán. Rövid tanári pályafutása után 1968-ban került Sepsiszentgyörgyre, ahol a Megyei Tükör előbb heti, majd napilap újságírója lett. Az 1989 december 22-i rendszerváltás után a Háromszék néven indult lap főszerkesztője lett 1992-ig. Az erdélyi magyar politikai síkon is szerepet vállalt, az 1992 és 1996 közötti ciklusban az RMDSz Kovászna megyei szenátora volt. Első írásával 1962-ben jelentkezett az Ifjúmunkás c. lapban, azóta elsősorban versei, cikkei, tanulmányai, riportjai az Ifjúmunkás, Korunk, Utunk, Igaz Szó, Előre, Falvak Dolgozó Népe, Művelődés és a megyei napilapok hasábjain jelentek meg. Baloldali beállítottsága ellenére 1990 után számos írásában, versében konok, már-már jobboldali konzervativizmusának ad hangot, bírálva a balliberális közéleti-politikai megnyilvánulásokat. Két sor a Van olyan föld cimű verséből:

Van olyan föld, melyen fölszikrázhat
lelkünknek lelke, legszebb lényegünk,
egy föld, ahol eltűnik félelem, alázat,
hol nem csak születünk s temetkezünk.

Van olyan föld, mely vélt gyengeségünk
értőn-bocsátón majd mind fölissza.
Van olyan föld, mely jövőnket bízva
fogadni gyermekeinket is megtanítja.

---