Ez az alkotás egyike azoknak, amik korábban kísérletképpen olyan műlapra került, ami – információ hiányában – gyűjtemény-részlete lett volna a Kerepesi úti lakótelepen igen szép számmal található kapudomborműveknek. És aztán ment a találgatás, mi-micsoda lehet, sőt – miután részletek többé-kevésbé tisztázódtak – mindez folytatódott, mi-mihez tartozik, vajon?
A műlap teljes szétszedéséhez már csak ezt a kedves alkotást kell "leválasztani", ill. a maradványt rendbererakni.
A 2010-es műlapról (2018-ban tőlem, többszörösen aktualizálva – pl. idén): "A "Galambokat etető gyerekek" című dombormű (...) a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon szócikke szerint Konrád Sándor alkotása.
További alkotása ezen a lakótelepen a Harmonikázó férfi és kezében virágot tartó nő ülő alakja. Műlapja időközben már elkészült és bebizonyosodott, hogy az első benyomás ellenére nem két különálló dombormű." Ezt ide mentem, mert eredeti helyén változni fog.
A lexikon-bejegyzés érdekessége, hogy a Kerepesi úti lakótelepen fellelhető, Konrád Sándor által készített domborművek két soron szerepelnek. Egyszer mint "domborművek" 1957-ből, ezen kívül kiemelésként a fent felsorolt kettő Főbb művei címszó alatt. Kis csavarral ezek évszáma 1965, de ez bizonyára hiba, hiszen a domborművek készítése és elhelyezése mindig szinkronban történt az épületek elkészültével. Az azonos tömbben lévő (tehát, egyszerre épült) 78g. alatti dombormű és egy közeli társa abban speciális, hogy alkotója, Szandai Sándor szignálta, sőt többnyire az évszámot is bevéste az alkotás szélébe. Ez pedig 1956, mint ahogy általában "felállításként" az 1957-es évet ismerjük.
A most "leválasztott", mosolyra késztető életkép – nem csak, mert gyermek szerepel rajta, sőt állat is... Két gyermek /ellentétes lábon/ térdeplő helyzetben eteti a galambokat. Bal oldalon a leányzó kezét magasba emelve csalogatja őket, szemben vele a rövidnadrágos ifjú kezében tálat tart, ebből csipegetve szórja a magokat az előtte tébláboló galamboknak. A kedves alkotás igazán megérdemli a külön műlapot.
És akkor grátisz újabb öröm! Az egyedül maradt alkotás – minden eddigi feltételezésnek fittyet hányva – megmutatta titkát. Kell szerencse a fényképezéshez is. A korábbi képeken nem, de az újabban feltöltöttek némelyikén kivehető az alkotó neve, a kivételes, szignóval jelezve: Szandai Sándor! Igazán érdemes elmélyülni a részletekben, mazsolázni akár rég megkezdett dolgokkal. Most már az a műlap is kikerekedett, részletek a helyükön. Kapcsoltam.

---