Az első olasz függetlenségi háború (1848. március 23. - 1849. augusztus 22.) a Risorgimento egyik epizódja volt. 1849. március 23-án Novaránál került sor az utolsó, döntő csatára. Az összeütközés legfontosabb helyszíne Novara egyik külvárosa, a Bicoccának nevezett magaslat volt, ezért bicoccai csataként is ismert.
Az osztrák főparancsnok, az idős Joseph Radetzky seregében sok magyar alakulat volt: 22 magyar zászlóalj és 12 huszárszázad. A harcokban különösen Benedek Lajos ezredes aradi 33. gyalogezrede tüntette ki magát. A heves küzdelem a Károly Albert szárd-piemonti király által vezett sereg vereségével végződött, mely vereség súlyosan visszavetette Itália egyesítésének történelmi folyamatát.
Ez a piramis alakú 12 m magas, 16 m széles osszárium a csatatéren elesett katonáknak állít emléket. A főhomlokzaton egy nagy fehér márványkereszt és egy bronz sas van. A tájékoztató tábla szerint a sas egykor két koronát szorított a karmai között. A csontkamrában az elesettek névsora van.
Az emlékművet a veteránok állíttatták. Tervezője Luigi Broggi milánói építész volt. Épült 1878. szeptember - 1879. március között. Az avatásra 1879. március 23-án került sor.
A látogatás a koronavírus elleni küzdelem érdekében átmenetileg szünetel.
Egy érdekesség:
Ennek a csatának a nevét őrízte az Osztrák-Magyar Haditengerészet egyik cirkálója, az SMS Novara. A hajó egyik kapitánya a későbbi magyar kormányzó, Horthy Miklós volt.

---