2016 őszén a Vörösvári úton sétálva, az egykori Honvéd Élelmező Raktár főépületének előkertjében pillantottam meg ezt az addig ott nem látott bronz búsztöt. Pór Bertalanról természetesen hallottam, de fogalmam sem volt mi lehet a kapcsolódási pont Óbudával, s különösen az épülettel. Rövid internetes keresés után kiderült, hogy ez ugyanaz az alkotás, amelyik közel ötven éven át a Művészeti Szakszervezetek székháza, illetve a Rátkai Márton Klub előkertjében állt. Miután a székházat 2015-ben eladták és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége átköltözött Óbudára, az előkert rendezését követően, 2016 májusában ott helyezték el másfél méteres talapzatával együtt a 77 cm-es bronz szobrot.

Az 1963-ban elhunyt Gyenes Tamás alkotását négy évvel halála után állították fel először a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének székháza előtt (hajdani Spitz-villa, VI. ker Városligeti fasor 38.). Felavatására június 3-án került sor; az ünnepségen Vass Imre, a Szövetség főtitkára mondott beszédet.

Pór Bertalan (1880-1964) a XX. századi magyar avantgárd festészet egyik nagy tehetségű művésze volt. A Mintarajziskolán Gyulay László volt a mestere. 1898-ban végzett, ezután Münchenben és Párizsban tanult tovább, s Hollósy Simon szabadiskoláját is látogatta. 1903-tól Budapesten dolgozott, a Műcsarnokban és a Könyves Kálmán Szalonban állított ki arcképeket nagy sikerrel. A Nyolcak alapító tagja. Az I. világháborúban frontrajzoló volt, az ott készült litográfiáit könyvben adták ki Brüsszelben 1916-ban. A Tanácsköztársaság alatt toborzó plakátokat tervezett, s a Művészeti Direktórium festőszakosztályának vezetője volt, amiért később emigrációba kényszerült; Szilácson élt, közben 1934-ben Párizsba, 1936-ban a Szovjetunióba látogatott. 1938-tól Párizsban telepedett le, a II. világháborúban részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1948-ban tért haza, s a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Munkája mellett már keveset festett. Noha alkotásai között aktuálpolitikai képek is voltak, 1958-as utolsó képeinek egyikét tekintve, nem mondható, hogy átment volna szocreál-stílusba; e korszakának fő művei drámai erejű portrék. Munkácsy-díjas, kétszeres Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész.

Az alkotás elhelyezését nem igazán tartottam szerencsésnek, mivel a szobor így az épület és a kerítés közötti keskeny sávra néz, s ha valaki az utcáról tekinti meg, csak oldalról láthatja, sőt a város felől érkezők előbb a szobor hátával találkoznak...

Időközben a kerítés melletti bokrok magasra nőttek, a nagy forgalmú utca felől takarják a szobrot, valójában a bejárat mellől lehet megtekinteni a teljes alkotást. Ha ez volt az eredeti szándék, utólag már érthető a szobor ilyetén elhelyezése.

---