Kán ősi település, már 1126-ban említi oklevél. A török időkben elnéptelenedett és az 1760-as években németek betelepítésével éledt újra. "Tipikus sváb falu haranglábbal, temetővel, jellegzetes szobrokkal." írja a Wikipédia. Azonban 1945 után ismét a megszűnés határára jutott, sok-sok okból az őslakosai teljesen elhagyták. Mint önálló község megszűnt: 1979. január 1-én Hetvehelyhez csatolták. Napjainkra üdülőfaluként kelt új életre.

Bükkösd és Hetvehely között induló, egyre rosszabb minőségű kövesutakon (a kis Goricán és a Káca-tanyán keresztül) érhető el Kán, de a kátyúk és sárfolyások miatt: csak száraz időben. A kalandos utazás megéri: az útvonal végén egy bájos fekvésű, észak-déli irányú egyutcás falu van, szépen felújított parasztházakkal.

Az egyetlen utca közepén, annak nyugati oldalán – hatalmasra nőtt fák alatt - egy Szűz Mária-szobor áll. Még nyugatabbra kezdődik az egykor itt lakottak temetője.

Mária félgömbön áll, lábaival egy tekergő kígyón tapos. Ruházata bő, redőzött, hullámzó. Két kezét fohászkodva teszi össze. Hosszan göndörödő haja látszik, de koronája nincs.

A talapzat igen magas. Annak keleti oldalán felirat volt, néhány betű töredéke maradt meg, de ebből mára semmi sem olvasható ki.

---