Kán ősi település, már 1126-ban említi oklevél. A török időkben elnéptelenedett és az 1760-as években németek betelepítésével éledt újra. "Tipikus sváb falu haranglábbal, temetővel, jellegzetes szobrokkal." írja a Wikipédia. Azonban 1945 után ismét a megszűnés határára jutott, sok-sok okból az őslakosai teljesen elhagyták. Mint önálló község megszűnt: 1979. január 1-én Hetvehelyhez csatolták. Napjainkra üdülőfaluként kelt új életre.

Bükkösd és Hetvehely között induló, egyre rosszabb minőségű kövesutakon (a kis Goricán és a Káca-tanyán keresztül) érhető el Kán, de a kátyúk és sárfolyások miatt: csak száraz időben. A kalandos utazás megéri: az útvonal végén egy bájos fekvésű, észak-déli irányú egyutcás falu van, szépen felújított parasztházakkal.

A főutca közepének nyugati oldalán harangláb áll. Balra egy kőkereszt van. Az ajtónyíláson betekintve kis oltárt, pici Mária-szobrot, festett szentképeket, művirágokat láthatunk és a harangról ide lelógó kötél végét. Kánban valahol kellett lennie "pléhkrisztusnak", mert annak festett fémlemezét ide helyezték be.

Kívül, a harangláb ajtója feletti kis falfülkében egy Mária-szobor van. Szűz Mária szobra újszerű, de nagyon egyedi megfogalmazású.

Hajából lefolyó köpenye a földig ér és mint valami bölcsőként övezi a kis Jézust, akit Mária magához szorít. Mária fején korona van. Ruházata egész felülete díszített, alul inkább virágokkal, felül főleg csillagokkal. Illetve a csillagok Jézus hátának és karjának ruháját fedik be.

A harangláb műemléki védettség alatt áll.

---