Nagykörűben, a rk. templommal átellenben levő háromszög alakú parkban állították fel Blaskó Sándor abonyi szobrászművész Szent István öröksége c. alkotását. A fából készített festett életfát 2002. augusztus 20-án avatták fel. A szobrász már ismert, jellegzetes stílusába illeszkedő művet egy kisebb dombon helyezték el. Mindkét oldala, egyforma igényességgel, részletezettséggel megmunkált. A templom felé eső oldal a főoldal, abba az irányba tekintenek figurák. A legfőbb rész, ami a tekintetet azonnal magához vonzza, az a középen látható templomépítő Szent István király, a jobb kezében jogar, bal kezében egy templom épület. A templom a jellegzetes Árpád-kori templomok alakját formázza. Az életfa legfelső figurái, Mária a kis Jézussal, kezükben kereszt. Az életfa minden részlete gazdagon díszített, és gondosan kifestett. Az alkotást legfelül egy íves bádogszegély zárja le, mely a szobor állagvédelmét szolgálhatja, de egyben egy védő tetőzetet is szimbolizálhat.

Blaskó Sándor szobrászművész hitvallását idézve tudom leginkább leírni a látottak hatását: “Szobrászatomban az eredendő tiszta művészetre törekszem. Az ősi magyar hitvilágot igyekszem megérteni, s képileg pontosan kifejezni.” Ezt egy 2020. január 3-i újságcikkben találtam, amikor keresgettem, hogy mi újság lehet napjainkban a szobrásszal. Ebben az újságcikkben, mely a Hevesi Hírportálon jelent meg „Kék-arany üzenetek Blaskó Sándor szobrászművésztől” címmel, tehát ebben éppen egy kiállításáról számolnak be.

---