A Pannónia (később Aurora) Étterem 1964-ben nyitotta meg kapuit a nyaralók előtt. Nyitás után pár évvel díszítésnek egy szép szobrot is kapott az étterem előtti terület. Martsa István szobrászművész haraszti mészkőből készült szobra egy napernyős nő ülő akt alakját ábrázolja.

Az épületet 2003-ban átépítették, ma Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár. Az átépítés során áthelyezték az épület másik oldalára a szobrot, de így szerintem kevésbé érvényesült, elég eldugott helyet kapott.
2015. márciusában onnan is áthelyezték, most a nagystrand oldalsó bejárata előtt áll.

"Balatonalmádiban, a különböző vendéglátó helyiségeket magában foglaló épület mellett álló „Napemyős nő” című, gondtalan pihenést jelképező szobrának vázlatán a nő alakját hosszú, szinte bokájáig érő drapériába takarta. A félkarjára támaszkodó, másik kezében napernyőt tartó ülő alak drapériájának nagy tömegekben összefoglalt puha formáiból csak a mozdulat következtében feszülő formák tűnnek elő határozottabban. A kényelmesen, szinte lustán hömpölygő formák ritmusát a kissé előrenyújtott jobb lábával indítja el, szembe állítva vele a bal láb ívesen emelkedő tömegét. A gondosan kimunkált, finom átmenetekkel mintázott medencéjét és a mellkas formáit a frontálisan ábrázolt váll keményen kirajzolódó körvonalával határozottan zárta le. A kissé előrenyújtott egyik és a felhúzott másik láb térbeli helyzete és alakja közötti ellentét fokozott módon jelentkezik a puhán összefoglalt napernyőt tartó karban (csak a könyöknél válik keményebbé a forma), a feszülő mellekben és a támaszkodást hangsúlyozó jobb karban és vállbán. A kompozíció ritmusát a gömbsüveg alakú, a váll tengelyével szögben állított napernyő erőteljes formája zárja le. A summásan összefoglalt fejnek mind a napernyő, mind a váll tengelyével ellentétben álló tömege a napernyő árnyékából tűnik elő. A felvetett témát a kisméretű, kisplasztikái műfajhoz tartozó vázlat kitűnően fejezte ki, de az adott környezetben, nagy méretben a megfogalmazásnak ezzel a módjával a kompozíció nem érte volna el a kellő hatást, nem töltötte volna be azt a szerepét, hogy jelenlétével az adott környezet esztétikai hatását fokozza. A járdaszint fölé emelkedő területen álló fák lombjai közül kibontakozó épület egy hasonló alacsonyabb szinten álló térségre torkollik. Szükség volt tehát arra, hogy kissé távolabb az épülettől megfelelő méretű tömeg mintegy pontot tegyen az épület vízszintes irányú kiterjedésére. Ezt a feladatot azonban csak határozott körvonalú, határozottan mintázott szobor tölthette be. Martsa Istvánnak, anélkül, hogy feladta volna az eredeti témát, a végleges megoldásnál ezeket a követelményeket kellett szem előtt tartania. A formákat puhán egybefűző drapériáról lemondott, aktban ábrázolta a női alakot. Megváltoztatta a mozdulatait is. Az Almádiban álló szobrot erőteljesebben felhúzott lábakkal ábrázolta, ennek következtében alkalma nyílott arra, hogy gazdagabban és elevenebben bontakoztathassa ki a kompozíció tér- és formaritmusát. A vázlat finom átmenetekben gazdag medence- és mellkas szakaszát is összefoglalt, határozott formákkal mintázza meg. A szinte függőlegesen emelkedő felső törzset erősen kimozdítja a frontális síkból, a napernyőt tartó kar és a mell formái ritmusának ütemét is felfokozza. A napernyő gömbsüveg alakjával szemben, az almádii szobron, a keskeny függőleges síkkal határolt perem íve dominál. Az intenzíven fokozott forma- és tömegritmus következtében a kompozíció végleges formájában veszített ugyan a vázlat bensőséges lírai hangulatából, de a pihenést jelképező tartalmat megtartotta. A természeti és tárgyi formák együttesében pedig — szobrászati alkotásként — ebben az alakjában tölti be rendeltetését." ^[1]

---