Szabó Pál ^[1] (Biharugra, 1893.- Budapest, 1970.) regényíró, politikus, elbeszélő. Biharugrán született szegényparaszti családban, s itt töltötte gyermek és ifjúkorát. Legfontosabb, életrajzi fogantatású regényeinek témája a biharugrai táj és népének küzdelmes élete.
Szabó Pál halála után lánya, és veje lakta és ápolta a szülői házat, mely végül "Szabó Pál Irodalmi Emlékház" lett 1973-ban. A szobákban az író egykori bútorait, írógépét, könyvtárát, személyes tárgyait láthatjuk.

A ház külső falán látható dombormű miatt jöttünk az emlékházba fotózni, mikor rátaláltunk a mellszoborra.

Az író festett gipsz mellszobra az emlékház előterében, egy könyves szekrény tetején látható, Boda Gábor ^[3] szobrászművész alkotása. Budapesten készítette a háború előtt a forrás szerint. ^[2] Az alkotás kisebb mint életnagyságú, szignó nincs rajta, csak a forrásra támaszkodom.

"Az írók példájára hivatkozó Boda Gábor nem kívülről ismerte irodalmi életünket, gyakorló költőként a közösségi és sorsformáló feladatokat vállaló írókhoz tartozott. Ott volt Szárszón is. Veres Péter portréját a tanácskozás alatt mintázta meg. Csak sajnálhatjuk, hogy töredékekben maradtak íróportréi (Szabó Pál, Szabó Dezső, Tersánszky Józsi Jenő, Krúdy Gyula), mert azokban nemcsak Boda Gábor portréformázó tehetsége, hanem íróink esendő emberi volta is megmutatkozik. " ^[4]

---