A stájerországi Regede (Radkersburg) egyik középkori lakóházát, a régi Ottersbach-házat, egy időben laktanyaként használták. Akkor kapta a ma is használt nevét, Pistor kaszárnya (Pistor-Kaserne) . Ennek, a ma már ismét lakóházként funkcionáló épületnek az egyik alagsori helyiségében fedezték fel 1951-ben Johannes Aquila (Aquila János) freskóit. Az azonosítható falképtöredékek négy jelenethez kötődnek.
Déli fal - Csatajelenet
Északi fal, felül - Vadészjelenet és lovagi torna
Északi fal, középen - Pyramus és Thisbe legendájának jelenetei
Keleti fal - Vadászjelenet

Pyramus és Thisbe legendájának számos képzőművészeti és irodalmi változatát és feldolgozását ismejük.
A történet röviden: Két szerelmes egymás szomszédságában él, de szerelmük nem teljesülhet be, mert szüleik haragban vannak egymással. Egy falrésen keresztül beszélgetnek egymással. Az egyik alkalommal megállapodnak, hogy este kiszöknek a házból és Ninosz sírja közelében egy kútnál találkoznak majd. Thisbe ér oda előbb, de közben észreveszi, hogy egy oroszlán is a közelben van, arra készül, hogy szomját oltsa a kútnál. Thisbe elszalad, de közben a fátylát elveszíti, amit az oroszlán szétmarcangol. Amikor Pyramus a kúthoz ér, csak a fátylat találja. Azt gondolja, hogy Thisbét megölte az oroszlán, ezért bánatában öngyilkos lesz. Amikor meghal, a kútnál lévő eperfák gyümölcse fehérből feketére változik.
Amikor Thisbe visszamerészkedik a kúthoz, Pyramust holtan találja, elkeseredésében ő is megöli magát.

Az első képtöredéken az oroszlánt látjuk, mellette két eperfát, az egyiknek a gyümölcse még fehér, a másik már fekete.
Ovidius így ír erről (Devecseri Gábor fordításában):
"Nagy ravaszul kioson Thisbe a homályban az ajtón,
rászedi háznépét, fátylával rejti a képét,
surran a sírdombhoz, s odaül, mit mondtak, a fához.
Ennyire bátorrá szerelem teszi. S íme, oroszlán
jön, vértől-habosult szájjal, barmot csak imént ölt,
szomszéd forrásnál kívánja eloltani szomját.
Hold sugaras fényében amint Babylon-beli Thisbe
ezt meglátja, rohan remegőn barlangi homályba.
S míg száguld, leesik válláról leple. Eloltván
bő vízzel szomját, míg lépdel a véres oroszlán
vissza az erdőségbe, üres leplére találva,
vériszamos szájjal széttépi a lenge ruhákat.
...........
És tőrét, mely övén díszlett, bemeríti hasába,
s késedelem nélkül kiragadja, halódva, a sebből.
Hullt le a földre hanyatt, s magasan fröccsent föl a vére,
nem másképp, valamintha csöveknek megreped ónja,
és sziszegő kicsi nyílásból szökken ki a víz-ár,
s oszlopként a magas levegőt hasogatja sugára.
Annak a fának most, vérrel telehintve, gyümölcse
elfeketül, s a gyökér, melyhez lehatolt a sötét vér,
bíborosult színnel tarkázza a fenti gyümölcsöt."

A második képtöredéken Thisbét látjuk Pyramus holtteste mellett. Nem kíván ő sem élni tovább, a karjába dől.

" ......... De merész kezem erre
s van nekem is szívem: s ad erőt, sebet ütni, szerelmem.
Íme, követlek, holt; oka voltam, mondja a hír majd,
holtodnak s követője; halál volt, más se, mi tőlem
tépni tudott téged: s a halál sem tép tova tőlem.
Mégis, hozzátok kettőnk kérő szava szálljon,
ó, ti szegény szüleim, s ti szülői az én szeretőmnek,
hogy, kiket ennyire hű szerelem s végóra köt össze,
már irigyelni ne kívánjátok tőlük az egy-sírt. "

A képeket felül és alul német nyelvű feliratos szalag fogja közre.

További információk a Csatajelenetet bemutató műlapon - https://www.kozterkep.hu/40245/csatajelenet

---