Az 1922-ben épült Corvin "filmpalota "megtartotta megtartotta nevét minden történelmi változások közepette. Megépülésekor a kor legnagyobb nézőterű filmszínháza volt (1200 férőhely) és pl. 32 tagú zenekar állt rendelkezésre (akkor még csak a némafilmek vetítésére volt lehetőség).
Az idők folyamán a technika állandóan változott, így többször is szükség volt modernizálásra, különböző átépítésekre. Ezzel együtt a mai napig maradt "a" Corvin". ^[2]
Általában, de a most idézett könyvben is azt olvasom, hogy a mozi homlokzatának díszítése Róna József munkája. A nemrégiben kezembe akadt írás a domborművek alkotójaként Greff Lajost jelölte meg. Ez az, amit én nem sem hittem igazán, sajnos, az írást elkevertem, bármennyire sajnálom. Amikor később böngészgettem Medvey könyvét és ebben megtaláltam újra ezt az információt; az idős (szobrok) és a fiatal (domborművek) művész munkamegosztásban készítették az alkotásokat. ^[1] A Medvey-féle "vezető" időben jóval közelebb áll a készítés évszámához, úgy gondolom – bár nem hibátlan –, nagyobb biztonsággal támaszkodhatunk rá. Életszerűnek találom, hogy az idő elmosta a kevésbé ismert nevet, a "vivő" név Róna Józsefé maradt fenn.
A dombormű által mutatott jelenet Mátyás udvartartását idézi meg. A reneszánsz művészet Itáliát követve Magyarországon jelent meg elsőként Európában, ez volt a kiindulás a környező országokba. Mátyás udvara híres volt a művészet pártolásáról – bár ezzel a korábbi "reprezentációs formanyelvvel" is szakított, aminek politikai háttere is volt, "választása azonban, mellyel önmagát mecénássá, országát pedig a Dunához visszatérő múzsák lakhelyévé tette, vitathatatlan jelentőségű". ^[3]
A jelenet bal oldalán éppen a művészeteket képviselő táncos hölgyeket és az őket lanttal kísérő férfiút láthatjuk. A jelenet dinamikus, a szereplők kecsesek. (A háttérben magyaros minták jelennek meg.) Jobb oldalon – mintegy ellenpontként – az udvarhoz tartozó nemes urak sorakoznak fel. Az elsőként érkezők ajándékokat hoznak, díszes kancsót, vaskos könyvet (ez talán a híres Corvinák egyike). Egyikük egy portrét tart kezében, ami feltűnően hasonlít az ismert Mátyás, ill. Beatrix-ábrázolásokhoz.
Középen a király alakja díszes ruhában, fején babérkoszorúval, kisebb emelvényen áll. Huncut dolog ez, hiszen Mátyás köztudottan nem túl előnyös külsejű, elég alacsony ember volt. Válla felett kis puttó tűnik fel, jobbra, a másik oldalon a már látott magyaros díszítés, a felső sarokban pedig egy templom képe sejlik – idézve, hogy Mátyás korának legnagyobb templomépítője volt. Jobb kezénél egy hölgy ül, aki valószínűleg Edelpeck Borbála, akit Bécsben ismert meg, onnan vitte Budára és akitől 1473-ban Corvin János, házasságon kívüli fia született (ez a kapcsolat második házasságáig tartott).
Vonzza a szemet, az udvari bolond figurája, aki igazán jellegzetes tagja a reneszánsz királyi udvarnak. Öltözéke, arckifejezése, mozdulata egyértelműen leírja szerepét. Ölében egy kis borzas kutya kíváncsiskodik.

---