Az az Eperjes főterén álló polgárház, amelynek pártázatát a Vécsey család címere díszíti, jelenleg a Sárosi Galériának (Šarišská galéria) ad otthont.
A Vécsey az ország több megyéjében, így Sárosban is birtokos közép-nemesi családok egyike. A család 1507-ben II. Ulászló királytól kapott címeres levelet. A családból származó Vécsey Sándor hajnácskői várkapitány és gyermekei 1692-ben bárói ranói címet szereztek. Ugyanebben az időben jutottak hozzá a "hajnácskői és hernádvécsei" nemesi előnévhez.
Címerük (Kempelen Béla ismertetése szerint): "négyelt pajzs, farkába harapó koronás zöld lombokkal övezett 2 vadember között, kik befelé eső kezeiket csípőjükön nyugtatják, külső kezeikkel pedig fabunkóra támaszkodnak, faragott szürke kövekből rakott vártorony ormain könyöklő páncélos kar arany foglalatú kivont kardot tart; a nagy pajzs, 1: kék mezőben befelé fordult ágaskodó koronás oroszlán jobbjában kardot, baljában vörös tollú, ezüst hegyű, fanyelű nyilat tart; 2: vörös mezőben lebegő csillag és befelé fordított arany félhold egymás mellett; 3: vörös mezőben befelé fordult arany ágyú talapzatával 4: kék mezőben befelé fordult griff felemelt baljában vas lakatot tart; sisakdísz: 2 nyitott fekete szárny között kinövő páncélos vitéz, nyitott sisakkal, jobbjában kardot tart; takaró: kék-arany, vörös-ezüst" ^[1]
Gyakorlatilag az itt közölttel volt azonos az 1507-ben kapott címer is. ^[2] Vécsey Sándor leszármazottai 1813-ban grófi rangot kaptak.
Az eperjesi címer szinte mindenben megegyezik a leírással, egyedül a pajzstartó alakok (a "vademberek") hiányoznak. A legfontosabb momentum, hogy az eperjesi címeren bárói korona szerepel, tehát 1692 után és 1813 előtt kellett készülnie.
A rendelkezésre álló adatok szerint az épület a XVIII. század második felében Vécsey József tulajdona, tőle lánya, Antónia örökölte, aki Salhausen Ferenc felesége volt.
Azt, hogy maga Vécsei József mikor hunyt el, nem sikerült kiderítenem, pedig az az évszám adná meg a címer készítésének lehető legkésőbbi dátumát. A legvalószínűbb az 1790 körüli időpont.
Antónia fiatalon halt meg. A ház az 1830-as években már Ferenc testvéréé, Salhausen Lipóté. A XIX. század végén viszont már Smidt Gyula országgyűlési képviselő a tulajdonos. ^[3]
Az épület elnevezése az aktuális tulajdonosokhoz igazodva változott - Vécsei-ház, Salhausen-ház, Smidt-ház.
A címer több leírásban is szerepel. Pl. (Salhausen) "Ferencz alezredesnek neje br. Vécsey- leány volt, a kinek gyönyörű kőczímere a jelenleg Schmidt, Gyula orsz. képv. tulajdonát képező eperjesi fő-utczai ház homlokzatán látható". ^[4]

---