Ormós Zsigmond, politikus, szépíró, műgyűjtő és művészettörténész, Temesvár modern haladásának legszámottevőbb előmozdítója volt. 1871-ben Temes vármegyei főispánná választották. Négy évvel később már Temesvár városának is főispánja lett. 1872-ben indította el a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulatot, melynek célja a magyar közművelődés és magyar állameszme megszilárdítása, valamint dél-magyarországi történeti múltjának felderítése volt. Az általa összegyűjtött tárgyak képezték a későbbi Bánáti Múzeum alapjait.

Az utolsó magyar polihisztorok sorába tartozó Ormós Zsigmond legjelentősebb, legmaradandóbb alkotásának kétségtelenül a temesvári múzeum megteremtése bizonyult. Nemcsak gazdag festmény-, metszet-, érme-, porcelán-, könyv-, térkép- és kéziratgyűjteményét adományozta az életre hívott kultúrintézménynek, hanem alkalmas székházról is gondoskodott. A Dél-Magyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumegylet gyűjteményének értékesebb és érdekesebb darabjait 1876-ban a vármegyeház tőszomszédságában emelkedő Wellauer-ház két termébe helyezték el. Az elavult épületet nem sokkal később lebontották, helyére Klein Jakab ipariskolai tanár tervei alapján 1886-ban díszes, német neoreneszánsz stílusú, alagsoros, magas földszintes emeletes palotát emeltek. Ebben helyezték el 5 évvel később a komplett múzeumot.

A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Múzeumának (ma a Román Akadémia fiókjának könyvtára a Pacha utcában) előcsarnokában márványtáblán a következő szöveg olvasható:
"Méltóságos ID. ORMÓS ZSIGMOND alapítója és életfogytiglani Elnöke valamint legbőkezűbb Pártolója és Megadakozója iránt a Délmagyarországi történelmi és régészeti Múzeumtársulatnak maradandó ragaszkodását és háláját hirdesse. Az 1891 évi augusztus hó 29-én tartott ünnepélyes megnyitó közgyűlés 7. határozata."

Érdekesség, hogy Ormós Zsigmond 76 évesen, 1889-ben vonult csak nyugállományba, és 5 évvel később halt meg idegbetegségben Budapesten. Elméje addigra sajnos megbomlott, elhatalmasodott rajta az üldözési mánia, emellett folyamatos rögeszmék gyötörték.

Az épületet később, a román időkben, államosították. 1941-től itt működött a Közkönyvtár, 1953-tól pedig a Román Akadémia Könyvtárának ad otthont. 2017-ig zöld színű volt, ekkor felújították, így lett barackos-krémszínű a homlokzat. A domborművek állítólag eltűntek róla, csupán az első emeleti fülképen álló, lándzsás és pajzsot tartó, sisakos Minerva szobornak sikerült túlélnie a történelem és az idő viszontagságait.

---