Jó ideje már, hogy egy teljesen más téma kapcsán belefutottam a Tér és forma 1931. évi számába és sikerült azonosítani a gimnázium egyik belső alkotásának alkotóját, aminek a lap gazdája rettentően örült. Valamiért (nem is értem), nem léptem tovább, pedig a megfogalmazás adja ^[2], hogy Rákos Manónak van itt még említésre méltó alkotása.
Most jött el az idő, hogy a közeli katolikus templomban letudott restanciám fotózása után bementem a Cházár András utcába és "felfedeztem" az iskola monumentális épületét, nomeg főleg a rajta látható sajátos díszítéseket.
Az építészeti előtörténet szerint az épület tervezését Lajta Béla kezdte meg, de a munkálatok elakadtak – részint a háború, részint Lajta halála miatt. A terveket Hegedűs Ármin vette át, ami részint azt jelentette, hogy a terveket módosította a célszerűség és a szépség jegyében. Az adalékként csatolt terveken elég jól látható az erőteljes újrafogalmazás, de a hagyaték is. Ugyanakkor tanulmányozás után "leolvasható", hogy ezek a díszítmények az eredeti tervrajzokon még nem voltak láthatók, a feladatot Hegedűs Ármin fogalmazta meg a szobrász számára. Sajátos és a dombormű szempontjából fontos a téglaburkolat és kezelése. (Megjegyzés, az épület külső és belső részein is láthatók hasonló technikával készült díszítések.)
"...A vörös, egytónusú téglaburkolatba belejátszanak a téglákból rakott omamentumok. Nem lepleznek el semmit, nem színészkednek és nem lesznek azzá, amit dekoratív garázdálkodásnak neveznek. Leheletesek, szelídek. Adaggió muzsika. Többnyire héber motívumok... A rizalittok tömegei, a pillérek vonalai, a felületek fény- és árnyékjátékai és a téglaábrák végzik az épület dekorálását.
(...) A karcsú, magas, háromtagú kapu és fölötte az íves ablaksor nagyarányún tölti be a kiszögelést. Tőle balra a templomszárny: karcsú pillérek, hosszú, keskeny ablakok, lent és fent finom párkánylécek. Ennek az épületrésznek nem célszerűséget, hanem hangulatot kell demonstrálnia..."

A hármas tagolású bejárat elemei között a második emeletig magasodnak a homlokzat képét meghatározó, egyben az egész épület identitását megadó Menórák. A menóra, azaz a hétágú gyertyatartó a legősibb zsidó szimbólum, ami már Mózes korában (i.e. 15. század) is létezett és fontos szerepet töltött be. De továbblépve a korban, az i.sz. 7. századból is maradt fenn olyan mozaikpadló, amin menóra-rajzolat látható. Továbbiak olvashatók a ^[3] jelű forrás cikkében. Innen (értelmezés): "Egyesek szerint a hétágú lámpás a hét 7 napját jelenti, s a páros és páratlan napok középpontjában a szombat áll. Mások úgy vélik, hogy az oldalsó lángok a világ “hat irányát” jelzik..." Másrészt talán megalapozottabb az állítás, ami szerint a menóra az "égő csipkebokrot" szimbolizálja ^[4]

---