1929-ben Bossányit Hamburgban találjuk, ahol számos ólomüveg ablakot és kerámiát készít. Fritz Schumacher városi építész az új krematórium üvegablakának tervezésére kéri fel.
A régit helyettesítő új krematórium ^[2] a hamburgi temető nyugati oldalán van. Építését 1930-ban kezdték meg, de átadásra csak 1933-ban került. A kívülről szigorúan geometrikus, masszívnak tűnő épület meglepő belső térrel fogad.
A 16 méter magas Fritz Schumacher Halle világos belterét az expresszionista Bossányi három-három csoportra osztott harminc oldalsó magas és keskeny inklinált ólomüveg ablakainak köszönheti. Egy-egy ablak van a terem nyugati, illetve keleti oldalán is (egyikük egy mozaik díszítésű fülkében látható). A nonfiguratív formavilágú ablakok kromatikus hatásukkal, a hideg tónusú színek, a lila, a kék, és a zöld keverékéből a meleg tónusú barna, piros és a sárga harmoniájába váltva, ünnepi benyomást kölcsönöznek a csarnoknak, szimbolikus erejükkel a fájdalmas szertartás után az életbe vezetnek. A kivitelező a Gebr. Kuball műhely volt. ^[5]

---