Tulajdonképpen Csepelről visszafelé jövet, egy hirtelen ötlet hatására döntöttem úgy, hogy az 1-es villamossal folytatom az utamat. Tettem egy kört a MÜPA körül, mivel várakozom... Lehet ott még dolgom (bár lehet, elég reménytelen). Közben gondolkozhattam egynémely elmaradt találkozókról...

Így láttam meg az installációt. A kiírás szerint az évente megrendezésre kerülő Wagner-napok meglepetése az alkotás. Picit irultam-pirultam, mert a megfogalmazás szerint elsőre úgy értettem, évente hasonló mű kerül kihelyezésre az eseménnyel kapcsolatban, amiről persze illene tudni. De azt hiszem, idén ez az első ilyen "meglepetés".

Az installáció a MÜPA és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) együttműködésének eredménye, aminek keretében a tervezőgrafika szakos hallgató, Dublecz Dániel tervezésében valósult meg a számomra újításnak tűnő alkotás.
A megvalósult projekt előzményeként a MOME ifjú tervezőgrafikai szakos hallgatói feladatul kapták egy olyan koncepció létrehozásárát, ami a MÜPA "kapcsolódik ...kommunikációs és művészeti adottságaihoz" . A kitűzött cél: a látogatók számára vonzóvá tenni a találkozást és magát az intézményt.

Az installáció két méter magas betűkből áll, amik sora a Wagner-nevet adja vissza. A betűket "kötelek" kapcsolják össze, színük és formájuk az eseménysorozat arculatát tükrözik, aminek eredetiét hangképelemző szoftverrel készítették. Az ú.n. köteleknél mindössze három szín került felhasználásra – feltételezem, az előbb említett számítógépes előképnek megfelelően – a sárga, zöld és narancs (vagy korallpiros). Így még érdekesebbnek tűnik az a színkavalkád, amit az összekötéseknél ("kötelek") alkalmazott vonalvezetés, a gömbölyű formát követő betűk és a geometrikus elemnek tűnő "vonalak" (szalagok), ill. azok keresztezése ad.

A személyes: sajnos, rossz irányból érkeztem. De annyira megtetszett a gömbölyű vonalú elemek és az élénk színekből "húzott" nyíl-egyenes formák találkozásából adódó színkavalkád, azonnal fotózni kezdtem. Nagyon tetszett, hogy más-más élmény adott a viszonylag távoli részletek fotózása, míg itt-ott szinte be lehetett lépni a betűk közé és a kereszteződéseket, a színek találkozását, átfedéseit közelebb hozni. Nem elhanyagolható a színek-árnyak játéka sem az installáción belül és körül. Így bizony hátulról haladtam előre, számomra a név előbb amolyan tükörírásként adódott.

---