Zágrábban, a Képzőművészeti Egyetem szoborparkjában több érdekes alkotás gyúlt össze – időben többé-kevésbé eltérő paraméterekkel. Hogy melyik-miért került itt elhelyezésre változó, néha nem is igazán deríthető ki. Minden esetre értékes alkotások, amik reprezentálják a horvát művészet különböző stílusait és korszakait.

Frano Kršinić a három legfontosabb és legismertebb horvát szobrász egyike volt a 20. században – nem kisebb személyiségekkel egy csokorban, mint Ivan Meštrović és Antun Augustinčić
Egyéni kifejezésmódja az 1920-as évek végére alakult ki, az Art Deco főáramát követi, Ivan Meštrović látható befolyása mellett. Ahogy a harmadik forrás kiemeli, ebben az időszakban stílusát és szobrászati ​​eleganciáját a lágy vonalak által definiált művek alkotják, ide sorolva a, Diana című alkotást is. Alapvető témája ekkoriban (mint a többek között általa alapított Zemlja-csoport tagjainak általában) a nő alakja – intim és lírai ábrázolásmódban.

A Diana-t, a "nyílt dinamikus kompozíció"-ban ábrázolt női aktot 1926-ban formálta meg. 1929 áprilisában Zágrábban is bemutatásra került egy átfogó kiállítás keretében, ahol a jelentős művei közé sorolták.
Az első forrás szerint ez a példány (vagy a fent említett példány bronz változata) 1927-ben készült és 1995-ben helyezték el a szoborparkban.

---

Angol leírás, sztori

"Frano Kršinić (1897 – 1982) came from a line of carvers and masons; he was trained at the Crafts’ School in Horiče and at the Academy of Fine Arts in Prague. He was one of the founders of the Zemlja group (fine artists of a leftish bent and a marked figurative kind of expression, founded in Zagreb in 1929, characterised by social themes, a propensity to caricature and the grotesque), which he left in 1930. His sculptural ideals were Auguste Rodin, Antoine Bourdelle, Aristide Maillol and Ivan Meštrović; the works on show tell of his main subjects – the figure of woman, in an intimist and lyrical note. " ^[3]

"By the late 1920s his individual expression was formed, away from the mainstream of Art Deco and the overwhelming influence of Ivan Meštrović. In this period his style and sculptural elegance took shape through a number of works defined by soft lines in closed forms such as Awakening, Diana, Young Woman Tending a Rose, Reading, After the Bath and others..." ^[2]