Kirschlag XIII. századi meseszép városa több ponton is kapcsolódik a magyar történelemhez.
A templom építése idején (Hunyadi) Mátyás király volt a térség és település ura. A templom gótikus oldalhajóját Ő építtette, és a mai napig „Magyar templomnak” hívják. A templom magyar vonatkozása az is, hogy a főoltárt (1675) a kőszegi Georg Kéry festette, a Mária-oltáron pedig látható a máriapócsi kegykép másolata (1761).
A település része a Mária-zarándokútnak, („Mária-út”) mely Csíksomlyóról indul és Máriazellig vezet.

A XV. században épült erődtemplom védőszentje Keresztelő Szent János.
A templom külső falán óriás méretű Szent Kristóf kép található.

Kristóf, a tizennégy segítő szent egyike.
„Élettörténetének „aranyos-legenda” változata Kristófot kánaánita óriásnak írja le (állítólag 12 könyök magas volt, több mint 6 méter). A pogány Kristóf igen büszke volt dali termetére, karja erejére, s úgy érezte, nem szolgálhat akárkit ilyen adottságokkal; gazdaként kijár neki a világ leghatalmasabb uralkodója. Vándorútra kelt tehát, hogy megkeresse. Első gazdája, egy király azzal okozott csalódást, hogy félt az ördögtől. Kristófnak sem kellett több, beállott az ördög szolgálatába. Az ördög viszont azzal ábrándította ki, hogy egy út menti kereszt láttán szállt inába a bátorsága. Kristóf ekkor határozta el, hogy Krisztust fogja szolgálni. Egy remetétől kapta azt a tanácsot, hogy akkor érheti el leghamarább a célját, ha egy bizonyos veszedelmes folyón hordja-viszi át az embereket. Kristóf egy éjszaka egy kisgyermeket vitt át a megáradt folyón, akit minden lépéssel nehezebbnek érzett, s közben a víz is csodák csodájára egyre magasabbra emelkedett. Amikor szerencsésen kievickélt terhével a túlpartra, a gyermek fölfedte magát, mondván, ő Krisztus, és véle hordozója a világ terhét cipelte a vállain (görög Khrisztophórosz annyi mint: „Krisztushordozó”). Azt tanácsolta neki, hogy a történtek emlékezetéül ültesse el azt a száraz datolyapálmatörzset, amit botként használt. Kristóf úgy is cselekedett, és a pálmafa, mint Áron vagy József vesszeje, kihajtott és gyümölcsöt hozott. A nyugati művészet Kristófot előírásosan abban a „pillanatban” örökíti meg, amikor az örvénylő vízben gázolva a gyermek Jézust viszi a vállán.” ^[1]

---