A szoborállító család és a szobrot megálmodó szobrász jósága eredményeképpen Piliscsaba egy nem mindennapi emlékező hellyel gazdagodott. Nem csak Piliscsaba, valamennyien akik ezt a szent embert szívünkbe fogadtuk.
Az életnagyságú bronz pápa csiszolt gránitlapon áll a kerítésből kialakított szoborfülkében. Ruházata egyszerű, kezeit elődjétől átvett ferulajára fonja maga előtt és ahogy Krisztus a botja keresztjén lehajtja fejét, már az ő testtartása is a fáradtságát hordozza. Alázattal elkészített értékes szobor. A "szoborfülke" az alap kialakítása segít kialakítani az emelkedett érzelmű tiszteletadást, áhítatos perceket.

A pápa mint ember hazánkban, magyar emberek között:
A "pápa" gönci látogatása:
"De térjünk vissza arra az 1978-as nyárra! A nevezett nap már nehezen rekonstruálható, de mindez a tényeken nem változtat. Hétköznap volt, meleg nyári délelőtt, sőt már dél felé közelgett az idő, amikor Balogh István, akkori gönci plébános fülét megütötte az utcáról beszűrődő zaj. Kitekintve a parókia nyitott ablakán, az utcán csoportosulást vett észre. Asszonyok vettek körbe egy autót, amely mellett egy férfi állt, s valamit magyarázott a körülötte állóknak. Ám úgy látszik, azok nem értették, hogy mit magyaráz, mert tanácstalanul álltak, majd néhányan közülük, akik észrevették papjukat, elkezdtek integetni és kiabálni: - Tessék már jönni plébános úr! Itt van egy német, de nem értjük mit akar.
Balogh plébános úr a Polski Fiat autónál egy rövid ujjú, barnás ingkabátot viselő, középkorú úrral foghatott kezet, aki németül szólította meg őt. Bemutatkozott. A gönci plébános úrban először nem is a név, hanem a Bischof és a Krakkó név maradt meg, vagyis, hogy az illető Krakkó püspöke.
- Uram, benzinre volna szükségem kezdte mondandóját a bemutatkozás után Karol Wojtyla, mert ő volt az a ,,német. Úgy terveztem, hogy a határon átjőve Hidasnémetiben tankolok, ám a benzinkút áramszünet miatt több órán át nem üzemel. Így kerültem én Göncre, ugyanis a benzinkútnál azt tanácsolták, jöjjek el a gönci paphoz, mondván, ő majd ki tud segíteni.
- Való igaz mesélte el nekem a történetet 1991-ben az akkor már Kékeden élő nyugdíjas pap, Balogh István , hogy 6-8 marmonkanna benzint mindig tartalékoltunk, mivel Göncön nem volt benzinkút, s az is igaz, hogy a dél-lengyelországi papok körében jól ismert volt a gönci plébánia, ahol jöttükben-keltükben többször is megszálltak.
- Szóval, ki tudta segíteni Wojtyla urat benzinnel. Aztán mi történt?
- Mivel dél felé járt az idő, meghívtam őt a parókiára ebédelni. A hűtőszekrényben volt egy kis maradék habart bableves az előző napról, azt fogyasztottuk el.
- Ebéd közben miről beszélgettek?
- Nem sok mindenről, hisz a szerény ebéd úgy negyedóráig tartott, egyébként is én a vendégeket nemigen szoktam faggatni, ő meg magától nem sokat mondott. Azt azért megtudtam az útjával kapcsolatban, hogy Hajdúszoboszlóig mindenképpen elmegy, de addig is, ha már itt van tette hozzá , megnéz ezt-azt. Ugye Kabára megyen? szaladt ki a számon, mert tudtam, hogy akkor ott, a cukorgyár építésén több ezer lengyel munkás dolgozott. Ő erre elmosolyodott, és csak annyit mondott, hogy valószínűleg oda is benéz"

A pápa és magyar harci helikoptervezető pilóták kapcsolata:
"A pápát 1991-ben és ’96-ban szállító helikopter személyzete mindkét esetben megegyezett. A gépparancsnok Börcsök Dezső alezredes, a másodpilóta Szilágyi Pál őrnagy, a fedélzeti technikus Viczián László őrnagy volt.
– Nagyon kedves élménye volt ez az életemnek – adott interjút az eseményekről korábban Börcsök Dezső. – A pápa két alkalommal volt itt Magyarországon és mind a két alkalommal sikerült találkoznom vele. Az első, az 1991-es volt nagyon emlékezetes, mert a szigorú biztonsági intézkedések miatt csak az előkészületek egy évig tartottak. Rengeteg egyeztetést folytattunk az egyházzal, a rendőrséggel, az állambiztonsági szervezetekkel, az egészségügyi intézetekkel és mindenkivel, akiket a feladat érintett. Kiemelném, hogy ez volt az első alkalom, hogy egyházi személy harci helikopter fedélzetére léphetett. A feladat végrehajtásában tíz-tizenkét helikopter kapott szerepet. Különösen a túllihegett biztonsági intézkedések váltottak ki nagy ellenszenvet a feladatban résztvevők között. Például elrendelték, hogy a szállító részt függönnyel le kellett választani a pilóta fülkétől. Meg is tették! A pápa először csak egy kis rést csinált és úgy nézelődött, később elhúzta a függönyt és arra is sor került, hogy odajött a pilótafülkébe és beszélgettünk. Természetesen oroszul, mert a lengyel származása miatt, jól beszélte az orosz nyelvet. Több mint egy hetes feladat volt, mert bejártuk az országot Szombathelytől Nyíregyházáig. A látogatás végére nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Meg is hívta a feladatban résztvevőket egy vatikáni látogatásra. Mi ki is használtuk ezt a lehetőséget, két hetet töltöttünk kint a pápa vendégeként és nagyon sok szép, feledhetetlen dolgot láthattunk a Vatikánban – beszélte el emlékeit a gépparancsnok."

A pápa Karol Wojtylaként, még krakkói élete során, a hetvenes években többször megfordult nálunk a Magyarországon (például a kabai cukorgyárban) dolgozó lengyel munkások lelki ellátása céljából.

---