Az 1900-ban született Ladislav Majerský szlovák szobrász egyik fiatalkori művét találtam meg Késmárkon, a Líceum épületének homlokzatán. Az ismerős arcra lettem figyelmes, noha elég magasan helyezték el 1928-ban Országh Pál – Hviezdoslav, domborműként is felfogható fejszobrát. Rózsaszín márvány alapra tették a bronz portrét. Alatta némi kiegészítő szöveg, ami már szinte egyáltalán nem látható. Országh Pál életrajzában az alábbi szöveg szerepel: "1865-től az evangélikus késmárki magyar gimnáziumba járt." Gondolom ez azt jelenti, hogy éppen ebben az intézményben fejezte be középiskolai tanulmányait. Az alkotáson lévő szignót viszont sikerült lefotózni, aminek külön örülök, mert nem találtam meg az interneten sehol a mű adatait.

Egy elfelejtett magyar elit iskola: a késmárki evangélikus líceum története címmel 2016-ban megjelent az iskola története. Ebből egy részlet: "A ma­gyar szel­lem­ben való mű­kö­dés az első vi­lág­há­bo­rú után sza­kadt meg, ami­kor a tri­a­no­ni béke ér­tel­mé­ben a kés­már­ki cip­sze­rek, ma­gya­rok, szlo­vá­kok reg­ge­len­te Cseh­szlo­vá­kia, az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chia utód­ál­la­ma la­ko­sa­i­ként éb­red­tek. Ha­ma­ro­san az egész Fel­vi­dé­ken erő­sen meg­fo­gyat­ko­zott a ma­gya­rok száma. A fi­a­ta­lok több­sé­ge Ma­gyar­or­szág­ra köl­tö­zött, és csak nya­ran­ta lá­to­ga­tott haza. Az evan­gé­li­kus, ma­gyar gim­ná­zi­um­ban a ma­gyar nyelv ügye ve­szély­be ke­rült; a ha­ta­lom új bir­to­ko­sai arra tö­re­ked­tek, hogy a lí­ce­um csu­pán egy ál­la­mo­sí­tott szlo­vák kö­zép­is­ko­la le­gyen. A párt­fo­gó­ság a meg­vál­to­zott po­li­ti­kai vi­szo­nyok el­le­né­re em­lék­ira­tot fo­gal­ma­zott, mely­ben kérte a ma­gyar nyelv­nek leg­alább mint tan­tárgy­nak a meg­ha­gyá­sát, a fe­le­ke­ze­ti jel­leg meg­tar­tá­sát és a német nyelv ál­ta­lá­nos­sá té­te­lét. Ennek meg­va­ló­sí­tá­sa ér­de­ké­ben az igaz­ga­tó, Bruck­ner Ká­roly éle­tét szá­mos rend­kí­vü­li ülés és ta­nács­ko­zás, in­ter­ven­ció, ké­re­lem, hossza­dal­mas tár­gya­lá­sok­hoz kap­cso­ló­dó fá­rasz­tó uta­zás tölti ki. 1919. au­gusz­tus 12-én Po­zsony­ba, a szlo­vák mi­nisz­ter­hez, rá kö­vet­ke­ző nap Prá­gá­ba, Ma­sarykhoz viszi a vonat. „Az ő ha­tá­ro­zott fel­lé­pé­sé­nek kö­szön­he­tő, hogy a sze­pe­si német, de a ha­za­fi­as ma­gyar kul­tú­rá­nak is a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött egyet­len vé­dő­bás­tyá­ja a kés­már­ki evan­gé­li­kus lí­ce­um lett."

---