Galántai Fekete Géza szobrászművész alkotásai között olvastam az esztergomi Szlabey síremlékről. A szobrászművész fiától, Fekete Géza Dezső szobrászművésztől értesültem, hogy csodálatos márványszobor látható a síremléken, melyet a téli fagyvédő burkolatok eltávolítása után felkerestem. Már a temető bejárata felé közeledve, a kerítésen kívülről is feltűnik a különlegesen szép, fehér márványszobor. Közelebb érve a szobor még nagyobb hatást kelt.

Szlabey Valéria (1912-1937) az esztergomi belvárosi temető I. E. 5. b. sírhelyén, a Szlabosy Szlabey család sírboltjában nyugszik. A fiatal lány emlékére a síron fehér carrarai márványból faragott, életnagyságú, élethű finom alakja magasodik. A szobor olyan, mint egy jelenés, lehelet-finomságú, játszi könnyedséggel libbenő. Értelmetlen halál által elragadott fiatal életéről, a szimbolika nyelvén a menyasszonyi ruha és fátyol beszél. A mosolygó arc boldog életörömet sugároz, csak a lábhoz lehullott rózsaszirmok és a fájdalmasan lehanyatló keze érzékeltetik a mérhetetlen fájdalmat. A „Valikám” szoborfelirat mellett, a sírfeliraton Vörösmarty Mihály, Szép Ilonkájából idézett sorokkal adóznak Valika emlékének: „Hervadása liliomhullás volt, Ártatlanság képe s bánaté”. Galántai Fekete Géza, az akkor fiatal, tehetséges szobrász, szépséges alkotását fénykép alapján, 1937-ban készítette, majd a márványba faragás 1938-ban történt meg. Az életnagyságú képmásszoborban természetelvű módon, aprólékos részletezettséggel kidolgozott művet láthatunk, szép állapotban, hála a gondos téli védelemnek.

---