Lenin, pontosabban Erdély Miklós fotómozaikjait bemutató cikk vezetett el ide. Egy nagyon érdekes, óriási felületet betöltő alkotás valósulhatott meg két művész együttműködésében.
A kiindulás a raszteres képfelbontáson alapuló technika, amit Erdély Miklós a 60-as évek végén dolgozott ki és 1967-ben munkahelye újítási technikaként fogadott el (szabadalmaztatni nem sikerült). A technika lényege: fénykép vagy más ábrázolás alapján az eredetivel azonos minta megjelenítése akár nagy felületű mozaikburkolatokon.
A nagyobb megrendeléseknél Erdély mindig társult művész kollégával, itt Hencze Tamással. Ugyanakkor ténylegesen a mozaik kirakásával fiatal művészeket bízott meg.

Ennél az alkotásnál is kész újságfotók, ill. képek alapján készült el a kompozíció. Ennek elemei a híradástechnikával és a hullámterjedéssel kapcsolatos motívumok, amit Hencze Tamás választott külföldi műszaki katalógusokból. így nyilatkozott erről egy interjúban:„Egyre nagyobb méretekben szeretnék dolgozni. Minden ismétlés ornamenshez vezet, aminek dekoratív funkciója lehet. A képen látható ismétlődő színformák – elvileg a végtelenből jönnek, és oda mennek – létrehoznak egy rezonáns teret, melynek intenzitása a mérettel egyenes arányban növekszik. Így az ember belekerül abba a térbe, és nem kívülállóként szemléli azt” (Heitler László: Műterem látogatás Hencze Tamásnál, Életünk, 1971/6... ld. 2. forrás).

A témaválasztás természetesen nem véletlen. A színhely, az adott címen, az alkotás elkészülte idején működő Híradótechnikai Vállalat aulája. A domináns kék–szürke–zöld színek érdekesen árnyalják a helyiség, ill. a lépcsőház falait.

Kapcsolódik az alkotáshoz az az un. „gyűrt műmárvány plasztika” ami a lépcső oldalfalán, ill. egyéb felületen is látszik. Ez a relief Jovánovics György nevéhez fűződik, aki akkoriban állandó társa volt Erdélynek különböző munkák kapcsán.
Nagy zavarban is vagyok, mivel mindkét forrás cikk együtt, egymástól elválaszthatatlan "műegyüttesként" ismerteti a műveket, mint ahogy a tervezés is egymást kiegészítve történt. Mégis, mivel technikájukban igencsak eltérnek,, Jovánovics nevét szerzőtársként itt úgy gondolom, nem tüntethetem fel. Másik alkotás, aminek fényképezése lehetetlennek tűnt. Most úgy gondolom, lehet valamikor visszamegyek és még egyszer megpróbálkozom vele.

---