A múlt század húszas éveinek elejére egyre több helyen felmerült az igény, hogy a világháború hőseinek emléket állítsanak. Az ország lassan kezdte kiheverni a háborús pusztítást, mind több városban és faluban lett pénz kisebb-nagyobb szobrok állítására. 1923-ban kapott megbízást Pásztor János több hősi készítésére.A nagy "boom" sok kortársnak adott évekre munkát (Pl. Kienle György, Horváth Géza, Gabai Sándor,Kienle György, Hybl József stb)

A tiszaszőlősi szinte pontosan megegyezik a békési művével. A "sorozat" harmadik része a kiskunlacházai.
A harcba induló katonát felesége öleli át, míg gyermekük a lábuknál játszik. A szőlősi és a békési szobroknál a katona lábánál térdeplő fiú a jobb kezét a fegyveren nyugtatja, addig a kiskunlacházainál a fiú a bal lábán tartja a kezét. Az asszony ruházatában is van eltérés, a katona öve sem egyforma a három helyen. Szinte nagyüzemben készült el a három mű, mindegyik avatása 1924-ben történt.
A szőlősi szobrot felújítatta a helyi önkormányzat, így kapott betonból és műkőből körbe borítást, illetve három lépcsős fellépőt.
Érdekesség, hogy a talpazat hátulján lévő emléktáblán nemcsak az "elhaltak", hanem a háborúban eltűntek névsora is szerepel.
A második világháború után nem készült új az elesetteknek, hanem egy kiegészítő emléktáblát faragtak a fasizmus áldozatainak és azt a talpazat jobb oldalára helyezték.
A felavatásának időpontja a múlt ködébe veszik, a helyi levéltár az 50-es években leégett, sajnos nem maradt írásos feljegyzés, csak az öregek emlékezete...

---