Lipótváros egyik meglehetősen egyéni felfogású, sajátos stílusban tervezett épülete a Nádor utcában található egykori bankház számára készült. A tervpályázat részletei, az elbírálás módja olvashatók a forrásnál jelölt harmadik és negyedik cikkben (utóbbi képei bepillantást engednek az épület belsejébe is).
Az épület érdekessége, hogy Lajta Béla hatása nyomán egyrészt "a magyar modern magyar építészet úttörő munkájának tekintik", ugyanakkor a pályázat anyaga figyelembe vette Alpár Ignác ízlését is, úgy tűnik, közvetlen tanácsa követésével is.
A négy emeletes bankház az "épülettömegben megtalált esztétikumot hangsúlyozza", ennek eszközei az akkor divatos hivalkodó építészeti elemek helyett a nagy, "puritán" felületek nemes kővel való burkolása (az emeleti rész bérlakások részére épült), ill. a földszinten és a félemeleten található hivatali helyiségek nyílásain látható igen részletgazdag, mahagóni fából készült keretek díszítései. Ezzel egyben látványosan elkülönülnek az épület különböző funkcióit biztosító részei.

Ezek azok a dolgok, amikről én mit sem tudtam, amikor valami érdekesnek tűnő jelzés alapján fényképezni indultam. A helyszínen, fotózás közben támadt a gyanúm, itt valami nem szokványos anyag adja a domborművek alapját. Szokásom szerint finoman megkopogtattam egy-két helyen és döbbenten hallottam a "fa hangját". Nehéz volt elhinni, vissza is akartam menni később ellenőrizni, mert ki hiszi el, hogy több, mint 100 év után ilyen gyönyörű állapotban lehetséges az amúgy múlékonynak tartott anyag megőrzése. A faragványok hibátlanok, élőben a színek talán még meggyőzőbbek.
A domborművek témája kapcsolódik a bank-székház funkciójához: egyértelműen "leolvashatók" a bőség, a gazdaság jelképei. Az ornamentális motívumok jelentős hányadát adják a díszítéseknek, a finom részletezettségű faragások nemcsak egyszerű növénymotívumokat, több helyen szőlőfürtöket, leveleket, indákat, itt-ott bőségsarut mutatnak. A közbeiktatott férfi és nő fejét mutató "portrék" két oldalán mindezeken túl, két-két "diszkrét" sárkányt is rejtenek. A nagyobb, vízszintes felületek mintázata nagyívű vonalvezetésükkel, ill. ezek egymásba való áttűnésével, érdekes lendületet kölcsönöznek a faragásoknak, a két szélen látható nőalakok ábrázolásainak.

---