A Közjegyzők Háza nem mindennapi rendezvény színtere volt, amikor egy-időben avattak tizenkét mellszobrot, amik a közjegyzők körében leginkább ismert, ill. a tevékenységük révén a legkiemelkedőbb személyiségeket idézik meg.
Az ünnepi megnyitó beszédben hangsúlyt kapott az elődök tisztelete, a közjegyzői hivatás megbecsülése, aminek jegyében a nagyszabású eseményre sor került.
Nem hétköznapi élmény volt a szigorú biztonsági intézkedések és felszereltségű épületben kísérőmmel felkeresni a portrékat, így különös megtiszteltetésnek érzem a személyes meghívást, a figyelmet és a szervezést, ami révén ez megtörténhetett.
Az ünnepélyes megnyitó után a meghívottak együttesen látogatták végig a portrészobrokat. Minden mellszobor alanya mellett rövid bemutató hangzott el és annak meghatározása, milyen helyet foglalt el az elődök sorában.

Az eddigiekben már bemutatottak valamennyien a "királyi közjegyző" rangot viselték, tevékenységük inkább a régidőkben folyt.
Szolcsánszky Vilmos (1931–2012) újabb idők képviselője volt. Gyakorló közjegyző volt, ugyanakkor hatékonyan részt vett a a rendszerváltást követő változások alakításában, amikor újra kellett éleszteni, új életet kellett adni a közjegyzőségi intézménynek.
A Magyar Közjegyzők Szövetségének elnökeként a közjegyzői reform vezető alakja volt, így részint neki köszönhető, hogy visszaállították "a latin típusú közjegyzőség intézményét" az újra megvalósított hagyományos kamarai rendszer keretein belül Ez az 1991. évi XLI. törvény életbelépésével valósulhatott meg.

---