Az alkotás a 60-as évek elején modernizált Savoy eszpresszó falát díszítette. A vonalakat és feliratokat ábrázoló nagyméretű secco kompozíciót Lakner László Kossuth-díjas magyar neoavantgárd festő, grafikus készítette. Bár nem színes az archív kép, de halvány emlékeimbe kutatva, mintha a legtöbb vonal fekete, de volt piros, sárga és szürke vonalak is lettek volna közöttük.
Az alkotást vagy letakarták vagy elpusztult, az eddigi információkból nem egyértelmű.

"... Nagy veszteség Lakner László­ 1963-as Budapest, a világváros című képe, amely a kezdetektől elátkozottnak bizonyult. 1963-ban készítette a festő az Oktogonon lévő egykori Savoy kávéház – akkor önkiszolgáló étterem – falára, de már a hetvenes években eltakarták mint zavaróan nagyot. A kilencvenes évek elején aztán a Burger King vette át a helyiséget: előbb restaurálták a képet, aztán eltakarták hasonló tematikájú óriás diákkal. Egy évvel ezelőtt pedig – írja Török András a Budapest folyóirat júliusi számában – a cég eladta a helyiség egy részét pannóstul, mindenestül. Most csempeborítás van a falon, és erősen vélelmezhető: a felújításkor megsemmisült a védelemre méltó alkotás...." ^[1]

"... - Az Oktogonnál, az egykori Savoy étterem falán van egy nagyméretű falképed.
Csak volt: A város, 1961-ben csináltam. Egy megálmodott világváros főutcáját ábrázolja, hotel, palace, és egyéb feliratokkal. Tizenöt évig megvolt, aztán lefestették. Húsz évvel később restaurálták, egy táblát is tettek mellé, a nevemmel. Aztán változott az igazgató. Felszereltek elé egy fénydobozt, maradt az utcakép, az autók csíkokat húznak, valahol igazodik az én képem szelleméhez... Csak azt nem tudom, miért kellett az én Budapest-képemet éppen egy New York-i utcaképpel eltakarni?..." ^[2]

"... Egy évvel később Lakner a Savoy étterem számára falképet készített, amely a városi architektúra rövidüléseit tematizálja, mintha a kompozíció a francescai város modernista – már-már absztrakcióba hajló – variánsa lenne. A térmélységet érzékeltető házsor architektonikus motívuma a későbbiekben is rendszeresen visszatér Lakner montázsszerű festményein, egyszerre utalva az illuzórikus mélytérre és az ábrázolt jelenet városi kontextusára..." ^[3]

---