Nahát! Erre nem számítottam! Hogy ennyi mondanivalóm lesz itt és ma ezzel az alkotással kapcsolatban. Azzal akartam kezdeni, hogy megemlékezem arról a tényről, túl vagyok a lapon töltött 6. évemen úgy, hogy eszembe sem jutott figyelni, január 23.-án fordultam a hetedikbe. Tudtomon kívül ezzel a műlappal ünnepeltem: https://www.kozterkep.hu/~/30175/Az_egykori_Pesti_Chevra_Kadisa_Szeretethaza_faragott_meszkotablai_Budapest_1911.html (szeretem).
A tény onnan jutott az eszembe, magamban morfondíroztam, mennyit változott a dolgok megítélése, mennyire máshogy nézek egy alkotásra... különösen, ha modern.

Anno, amikor beléptünk ebbe a szoborparkba, aminek elszomorító végét a második forrás cikkének tartalma mutatja (nahát, annak címében is nevesítve ott a kukac, egész pontosan, nyisd meg a cikket/olvasd és nézd az elérhetőség nevét, ill. a internetes média-orgánum címét!), azt mondtam, én csak olyan alkotást fogok innen bemutatni, ami hozzám szól, amit megértek és meg tudok fogalmazni. Mi lenne az, ha nem egy óriás Kukac?
A dolog aktualitását múltam néhány évtizede adja, amit informatikusként töltöttem, megfigyelve, ill. megélve azt a folyamatot, ahogy ez a kukac... Na jó, az ábrázolás nem egészen az, a felirat szerinti Csiga... asszociáltam – ezt láttam/látom én, ami mindennapjaink természetes velejárója lett! És máris kavarodik a mondandóm. Melyik vonalat is válasszam?
A tárgyilagos vonal azt súgja, be kell határolni a kukac helyét napi életünkben. Szinte mindenkinek van email-címe, tehát mindenki többé-kevésbé ismeri annak mibenlétét. Tudható, hogy az email-cím eleje a konkrét címzettet azonosítja, majd jön a KUKAC!!!, mögötte pedig a domain neve (a szolgáltatást nyújtó informatikai cég szerverére történő hivatkozás közvetlen, vagy közvetett úton). Mindez együtt egy világviszonylatban egyedi címet jelent. Hogy milyen fontos és elterjedt, mutatja, több helyen (mármint az internet világában) az ember/ügyfél azonosítója esetleg nem más, mint email-címe. Kukacostúl :-)
És akkor ezzel leállok, mert nem kell magyarázni. Mindez természetes, itt ez senkinek sem új.

Az alkotóról. Olvasom a táblán (ld. utolsó kép): Stephane Kilar Franciaországból. Rögzítem is, új alkotó, nem ismeri a rendszer. Rögtön keresem kilétét, adatait... honlapját. Itt pedig életútja. Született Magyarországon, 1956-ban hagyta el az országot, ill. telepedett le Párizsban. Jelekből tudni lehet, kötődése él. Hogy mik a jelek? Ld. a Köztérképen feltöltött alkotásait: https://www.kozterkep.hu/artpieces/index/page:1?artist_id=3620&published=asc Feltöltés ideje szerint az első Nagy Imre szobra (ezt önéletrajzában is említi), ajándék – többek között – Kilár Istvántól.
Kilár István, aki ezen a néven született, most Stephane Kilar néven ismert. Olvasom róla (magáról) szeretettel használ különböző anyagokat, használva a fa érzékenységét, a gránit erejét, a polírozott rozsdamentes acélban a szellemi szigort, amit tükröz.

---