A Deák téren az Evangélikus Múzeumot, Huszár Gál Könyvkereskedést és Kaláka Zeneboltot magába foglaló épületen tíz spaletta látható. A környező utcákban nem egy házon voltak/vannak spaletták üzlethelyiségeken. Ezek a spaletták a felújítás során kerültek az épületre. Amikor egy alkalommal a metróból jöttem fel, figyeltem fel, csodálkoztam rá a szokatlan ajtókra. Feliratokat láttam és első látásra nem mindegyik volt olvasható. Jobban megnézve kiderült, hogy az ajtószárnyak egyik oldalán látható szöveg a másik oldalon tükörírásban látható. Az ajtók/spaletták zárt állapotában és nyitott állapotában is. Potzner Ádám a helyreállítás társtervezőjének szavai:
„A földszinten visszaállítottuk az eredeti kváderkiosztást, a nyílásokat pedig mindenhol földig érőre szabtuk, amilyen ugyancsak volt egy korábbi periódusában, amikor üzlethelyiségek működtek az épületben. Spalettát mindenképp akartunk rakni. Volt is rajta, viszont mivel minden nyílásból portált csináltunk, most mindenhova került. Valami kortárs dolgot szerettünk volna csinálni, ami azért tiszteletben tartja a klasszicista épületet, így jött a rozsdamentes acél és a perforálás.
A szöveg, a betű olyan szépen tud öltöztetni, akárcsak egy nappaliban a könyvekkel megpakolt polc.
A nyílásokat azért növeltük a legnagyobbra ki, hogy minél jobban nyisson a tér felé. Ha pedig már kommunikáció, a random betűk helyett legyenek szövegek, amiket az evangélikus emberek gondoltak ki. A múzeum munkatársai kerestek megfelelő hosszúságú szövegrészeket és azokat raktuk ki időrendben:
Martin Luther,
Mária Dorottya,
Petőfi Sándor,
Kossuth Lajos,
Veres Pálné,
Mikszáth Kálmán,
Weöres Sándor,
Ordass Lajos,
Sztehlo Gábor,
Szentágothai János.
A grafikus Muray Eszter volt.”
Nagyon szokatlan és a helyesírási szabályoknak nem felel meg a szöveg szavainak elválasztása. Ez szándékos volt.
A grafikus szerint: „A technikai limitációk tették szükségessé ezt a betűméretet. Ennél a sorhossznál vagy nagyjából egy szó fér egy sorba, vagy minden második szót elválasztunk, vagy kicsit lazábban értelmezzük a szabályokat, hogy egyenletes betűképhez jussunk. A ligaturák megoldásait is a sorok rövidsége indokolta. A spaletták megoldása pl. a római vésett táblákra asszociál, ahol a szöveg folyamatosan, megszakítás nélkül folyik és a szóhatárokat pontok jelölik.” A betűsorok látványa (grafika) és a jelentése (szöveg) között az utca embere dönt: ha érdekli az üzenet, kibetűzi – s mivel épp a rövid sorok miatt ez nem egyszerű, az üzenet is erősebben rögzül.”
A Kötőszó evangélikus blog emlékműnek is nevezi „finoman emlékműként is értelmezhetjük a spalettás homlokzatot (az ELTE-BTK projektjéhez hasonlóan). Nem olyan emlékmű persze, amely ijesztően fölénk magasodik, tolakodón és/vagy megosztón évtizedekre meghatározza egy település főterét, az elkerülő utakat és az ünnepségek rendjét. De velünk élő, élni segítő (műemlék-) emlékmű.”

---