Pécsi tartózkodásom alatt (mivel volt időm szeptemberben egy héten át), elmentem, hogy letudjam fotózni a kapcsolt műlapon álló Szerecsent.
Uzmari patikát írt, de a nyitott ajtón át, valami kincsre lettem figyelmes odabent. Először is, egy nem túl olcsó árfekvésű, de mégiscsak édességbolt volt odabent. Ráadásul a kedvenc édességemet árulták minden mennyiségben: a marcipánt. Gyógyszert nem lehetett odabent venni. Bort, szörpöket, csokikat, azt igen.
Több se kellett nekem, irány az édességbolt belső része. A gyógyszertár, a volt Sipőcz patika eredeti berendezése szépen felújítva körben ott volt látható, az 1897-ben készült Szerecsen-kúttal együtt.
Megnéztem a bolt egykori hátsó részében, ahol egykor a patikusok a gyógyszereket készítették, kialakított patika múzeumot is. Kicsit egyszerűbb volt, mint a hasonló budai múzeum. Itt szabadon meg lehetett nézegetni mindent, aki betért az édességboltba.
A Vendégváró útikönyv az alábbiakat írja a patikáról, illetve az itt bemutatott kútról: "A belső berendezés bútorzata 1897-ből való. Virágokkal díszített mázas kerámia betétlapjai a Zsolnay gyárban készültek, és Zsolnay kerámia a középen lévő ivókút is, amelynek tetején kis szerecsenfiú szobra áll. Ennek alkotója a később Amerikában híres szobrászművészként ünnepelt Zsolnay Gyula, az első gyártulajdonos, Zsolnay Ignác fia."

A kutat természetesen engedéllyel fotóztam. A két szobor teljesen azonos méretű. Talán a belső térben álló a szerencsésebb Szerecsen (rossz vicc), mivel nincs kitéve az időjárás viszontagságainak, és a galambok támadásának sem...
A kút egy ivókút, de azt a besorolást, mivel idővel a szerkesztők eltüntették a választható kategóriák közül, nem lehet bejelölni.

---