Az építészeti felújítás és restaurálás után újonnan megnyílt Vigadó első rendezvényeinek egyike a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szervezésében Makovecz Imre életmű-kiállítása volt. A gazdag életmű anyagának bemutatása több szinten történt, a IV-V–VI. emeleti termekben állították ki a művész megvalósult, vagy tervezett épületeinek dokumentumait. Láthatók voltak tervei, rajzai, a róla szóló dokumentumok, fényképek, fotók.
Külön termet kapott az eddig megvalósulatlan felső-krisztinavárosi Szent Mihály templom óriás-makettje, amely mellett ez a két angyalfigura is segédkezett a templom tervezett látványának megidézésében.
Előzmény: a II. világháború idején a felső-krisztinavárosi plébánia területén egy templom építésébe kezdtek. Az építkezés azonban félbemaradt, lényegében alig jutottak el a földszintig. Ide a 70-es években diszkót létesítettek. Ez volt az alap egy új templom megtervezéséhez.
A tervek elkészültek, első díjjal jutalmazott pályázatnyertes mű lett, amiről már 2005-ben ír az Országépítő c. folyóirat. Ám támadások érték, ellenállás, vita támadt körülötte. Így (ez fontos): "...az egyház nem támogatja, amiben szerepe lehet a nehezen vállalható ikonográfiának." Mindez a sajtóban, médiában, ill. valamilyen szinten a forrásnál megadott cikkekben is nyomon követhető. Amennyire tudható, a kérdés nyitott, megépül-e valaha a tervek alapján a templom és hol?
A megálmodott templomról animációs film is készült http://makovecz.hu/makoveczimre/filmek/animacios-film-a-felso-krisztinavarosi-szent-mihaly-templomrol/ Aki megnézte, annak nyilvánvaló, a két angyal valóban mintaként készült el, számtalan társa szerepelne az épíítményen.
A kiállítást elbontották, az angyalok a folyosón kaptak helyet, míg az építész nevét viselő teremben mintegy emlékképként látható a kiállítás egyfajta vázlata.

Az építész gondolatai az alkotás folyamatáról (amiben nehéz meghatározni azt a pontot, ahol a vitatott templom és vele együtt az angyalsor ügye tart): "Minden mű születésének sorrendje van. Először egy kép, és vele az egész minden részletére kiterjedő „hangulat” jelenik meg. Csak ezután jön a szerkezet vázlata, mindegy, hogy zenéről vagy építészetről beszélünk. A kép és hangulat kidolgozása a legapróbb részletig belemerül az anyagba. Egy mű távozása, pusztulása betartja keletkezésének sorrendjét — fordítva. Amikor anyaga megsemmisül, marad a kép és a hangulat. Hol van, hol a helye ezeknek, s hozzáférhető-e? Ez szemléleti kérdés. Igaz-e, hogy minden keletkezés alfája az Ige?"

---