A valamikori telefonközpont Terézvárosban elvesztette egykori "csúcstechnikáját", ami olyan magasra szárnyalt, hogy ma már nem ilyen épületet igényel. Amikor még üzemelt, szinte titok volt, hogy valójában az un. Merkur Palota (volt). Egy műemléki rekonstrukció felszínre hozta eredeti, szecessziós stílusjegyeit, külsőleg régi, igaz fényében tündököl.
Ma már irodaház, aminek első bejáratához közeli épületben és körben irodák helyezkednek el, az utcafronti, földszinti részt egy étterem foglalta el.

Lenyűgöző tervezés következtében a több szintes, óriás tér bensőséges hangulatot áraszt, nem tűnik fel a felfoghatatlan belmagasság, nagyobb társaságok és bizalmas kettősök is megtalálják helyüket itt.
A nagy terem közép-részén egy lépcső vezet a galéria felé. Mellette feküdt korábban a Fehér ’repro’ szobor, ld. A 3D-s Odaliszk (Dominique Ingres Louvre-ban látható klasszikus festménye nyomán). Ez a rész az, ami több irányban felezi az óriás teret.

A hátsó rész részint bolondos. Itt magasodik a Hosszú lábú trombitás (hosszú lábú nőalak – számtalan libával keretezve... ld https://www.kozterkep.hu/~/19605/Hosszu_labu_trombitas_Budapest_2012.html ). A hátsó falon látható ez a pannó.

Kicsit megkéstem. Amikor korábban jártam ott, ez a rész simán átlátható volt. Most odakerült egy boros állvány, így az alkotással szemben állni gyakorlatilag nem lehet. Ill. a-nélkül nem, hogy az állvány ne osztani meg a képet.
A pannón jobb oldalt egy festett lépcső vezet a galéria-szint felé. Mintegy tükörképe a középpontban lévő valós lépcsőnek. Mellette, jobbra egy emberi alakot látok, de a kép, maga a kávézó, vagy teázó világát idézi. Óriáskancsó, csésze és békebeli időket idéző csillár emlékeztet a nyugodt, bensőséges beszélgetések hangulatára.
Estébe hajló időkben az alkotás mögött elhelyezett világítótestek mélyebb dimenziókat adnak a megálmodott hangulatnak, ennek a fantáziavilágnak.

---