„Az Árpád-kori főváros, Esztergom mellett Dorogon, a mai Ódorog területén a királyné szakácsai éltek, 1181-ben említette először oklevél. Eredetileg a Hunt-Pázmán nemzetség birtoka volt, később került az esztergomi káptalan tulajdonába."

„A Dorogi-medence szénbányászata kezdete - az írott források szerint - 1781-ig nyúlik vissza, a kisüzemi szénbányászat évszázados ciklusát a századforduló közeledtével Budapest nagymértékű iparosodása és növekvő szénigénye szakította meg, 1896-ra kiépült a Dorog környéki bányákat a fővárossal összekötni hivatott helyiérdekű vasút, megindult a nagyipari bányászat, felépült a dorogi hőerőmű, a térség népessége rövid időn belül többszörösére növekedett. A széntermelés az 1960-as évek közepén érte el csúcspontját, 1965-től kezdve az energiaszektoron belüli szerkezetváltás és a könnyen kitermelhető széntelepek fogyása miatt elkerülhetetlenné vált a bányászat fokozatos visszafejlesztése, az utolsó bányát 2004-ben zárták be.„

Az emléktáblát a kettős jubileumra, „Dorog fennállásának 800. és a szénmedence bányászatának 200. évfordulójára" állították 1981-ben.
Alkotója a Pro Urbe-díjas Árvai Ferenc szobrászművész.
A dombormű baloldalán Dorog látképe, míg a jobboldalán egy bányászattal kapcsolatos építmény képe látható.
Az alkotás hosszúsága kb. 2,5-3 m között lehet.

---