Amikor az Infoparkban sétálva felfedeztem ezt az alkotást, két általunk is ismert plasztika jutott eszembe: a Katyń-emlékmű a Nagyszombat utcánál, ill. az 1956-os emlékmű az Ötvenhatosok terén. Feltétlen egybeesés, hogy mindhárom az anyaga fém (vas, ill. acél) és geometrikus alakzatos formáz, ill. mindegyiknél szerepe van annak, hogy a plasztika milyen szöget zár be a talajjal (itt nem a tartalmi összehasonlításra gondolok). Az csak "ráadás", hogy a már otthoni olvasmányok szerint utóbbi az értetlenség és elutasítás révén milyen botrányoknak volt kitéve. Ez olvasható a lapján, de utalás történik rá az itt jegyzett harmadik forrásnál is.

Ez az alkotás az Art Universitas Program pályázati kiírása szerint készült, több éves átfutással (2010-2012), kilátástalannak tűnő várakozások, bizonytalanság közepette. Az alaptétel (az un. PPP-konstrukció) ismert, "a beruházó cégek befektetéseik egy százalékát kötelesek voltak az új campusokban felállítandó kortárs művészeti alkotásokra költeni." A pályázat kiírása ennek jegyében történt, amelyet az alkotó 22 pályázat közül nyert el a Kortárs Művészeti Zsűri döntése értelmében úgy, hogy az érintett oktatási intézménynek szavazati jogot, a beruházónak véleményezési jogot biztosított.
A döntés értelmében a művész munkához látott, anyagot rendelt, alvállalkozókkal szerződött... invesztált.
2011. februárjában, a kormányváltást követően, felülvizsgálták a PPP-beruházásokat, míg a folyamatban lévő munkálatokat felfüggesztették. Az egy évre elnyúló revízió be nem tervezett költségeket okozott az érintetteknek (részleteket ld. az első cikkben).
Ennek a folyamatnak a lezárása sem hozhatott azonban megnyugvást, mivel ezt következően a Kortárs Művészeti Zsűri kénszerűségből "feloszlatta magát" (háttérben "forráshiány"), így megkérdőjeleződött a jóváhagyás mikéntje. Anyagi, művészi, szakmai döntések lehetősége maradt háttér nélkül, míg a BME is "meggondolta magát". Felmerült az is, hogy – így utólag – az egyetem nem ilyen alkotást képzelt, "amely a homlokzat nagy részét kitakarná". De azt tudjuk, hogy a helyszín úgy az építésszel, mind az egyetem képviselőivel egyeztetve volt, sőt az elbírálásban is közreműködtek, a képviseletükben leadott szavazatok dokumentáltak.
Kompromisszumos megoldásként új helyszínekre tettek javaslatot, de különböző jog-i és le nem kezelt kompetencia-kérdések miatt az ügyet az érintettek egymás között tologatták.

Végül az "Y" mégis áll a Q épület előtt. Figyelemreméltó a 2012-ben készült Jegyzőkönyv az átvételről (2. forrás). A műleírásból kiderül: "...A koracél felület színével párbeszédet folytat, reflektál az épület téglaburkolatával és egyúttal ellenpontozza azt. ... A közel 16 tonnás mű minden éle szöget zár be az épülethez viszonyítva, a ház felőli oldal belesimul az épített környezetbe... A formailag robusztus teszt ugyanakkor a döntött elhelyezés okán szinte légiesen könnyed hatású... jól illeszkedik a mögötte megjelenő épülethez..."
A leírás tartalmaz még utalást a nappal is működő kék LED megvilágításra, ami hangsúlyozza a körvonalakat, de ezt én nem tapasztaltam. Persze, nagyon sütött a nap.
Érdemes még elolvasni a harmadik forrás szerinti cikkben a fenti mondatoknak az értelmezését is – bármilyen rossz szájízzel íródtak is.

---