Az eredetileg barokk stílusban épült székesegyház belső díszítései sok évtizeden át készültek. Az utolsó nagy ilyen díszítési hullám a XIX. század vége felé, az 1870-es években történt. Akkor festették ki a templomot, a ma is látható módon. Akkor kapta azt az élénk kék színezést, ami annyira jellegzetes.
Id. Storno Ferenc festő munkásságáról nem mindenhol olvasni egyértelmű, pozitív bírálatot, ami a nagyváradi székesegyház seccóit illeti. Egyes értékelések az emberi alakok aránytalanságáról is írnak. A képek a nagy belmagasság miatt igen nehezen megtekinthetőek. Illetve, aki felmegy a kincstárba, az emeletre, az kinézve a fönti ablakokból, valamelyest más látványban részesülhet. Sajnos, még mindig nem jutottunk el oda, hogy a szakrális terekben elhelyezett freskókat, seccókat be lehessen itt mutatni, bármennyire is jól dokumentáltak.

A templom üvegablakainak terve viszont viszonylag egységesre sikerült, és azt nem láttam vitatni a rendelkezésemre álló, kb. tíz könyvben. Hat, félköríves felületen láthatóak a hajó mentén, a mellékoltárok fölött az ólomüveg ablakok.
Egységes színezésük miatt (sárga, zöld, fekete, fehér, szürke), viszonylag visszafogottnak hatnak, az igen magasan elhelyezkedő ablakok.
Az oldalhajókban lévő félkör ablakok az alattuk levő kis oltárok védszentjeinek jelvényeit tüntetik fel; így például Szent István király oltára fölött a király koronáját, monogramjával együtt.

Storno Ferencről tudjuk, hogy munkássága főleg Sopronhoz kötötte, de gyakorlatilag egész Magyarországon vannak (voltak) alkotásai, főleg szakrális terekben.

Kratzmann Ede üvegfestő Prágában született, 1847-ben. Münchenben tanulta ki az üvegfestést, és ugyanott műhelyt is nyitott. Ismert alkotása a budapesti belvárosi plébániatemplom számára készített Szent Istvánt, és Szent Lászlót ábrázoló ablaka.
1876-ban Budapesten nyitott műhelyt.

---