Első önálló lakásunk az Újkerti lakótelep szélén, a Kartács utcai Fiatal házasok otthonában lévő garzon lakás volt. A második, miközben még mindig az Újkerti Nevelési Központban tanítottam, már a Vénkerti lakótelep legelején volt.
A lényeg: éveken át, minden nap kétszer, ez alatt az óra alatt kellett elmennem reggel, illetve délután, amikor bejeztem végre az "iskolázást".

Az Óratorony Váró Márton szobrász nevéhez fűződik. Ő tervezte, és kivitelezte a művet. A képekről, amit az avatásakor jelentettek meg a Hajdú-bihari Napló 1981. április 11-i számában, látszik, hogy igen magas volt a torony (16 méter).

Később a téren piac működött, majd mára igen elhanyagolt állapotban van ott a köztér.
Az Óratornyot 2005. augusztus 15-én bontották el. A Debrecen című hetilapban találtam a másik tudósítást arról, hogy lebontották az órát. Ezeken a közeli képeken látszik igazán, milyen nagy volt maga az óra szerkezete, ami fel sem tűnt, mikor oly magasan láttuk.


A Szoborpályázatok című könyvben 220-as számmal szerepel az Óratoronyra kiírt pályázat.
Időben 1974-be kell visszamennünk, mert akkor írta ki a pályázatot a Hajdú-Bihar Megyei Beruházási Vállalat. Az építész Boruzs Bernát volt.
1974. szeptember 30-án a MÉSZ debreceni csoportja és az MKSZ Kelet-magyarországi Területi Szervezete megküldi a Lektorátusnak az általuk szervezett alkotóműhely együttműködési megállapodását, mely a debreceni Újkerti lakótelep „humánus-esztétikus kialakítását” tűzte ki célul.
Hogy mi történt öt éven át, azt nem tudom, de a következő dátum a történetben már 1979. Ekkor kért konzultációt a Debreceni Tervező Vállalat a lakótelep képzőművészeti alkotásaival kapcsolatban. Ez a dátum valószínű, el van írva, mert a következő események 1977-esek a pályázat szövegében.
Javasolják Cs. Uhrin Tibor (tűzzománcművész), Topor András (festőművész), és Váró Márton (szobrászművész) megbízását.
Boross Zoltán építész, és Varga Imre szobrászművész az alábbi véleményt, illetve határozatot adják: 7000 lakásos lakótelepről van szó, mely folyamatosan épül. Az eddigi gyakorlattól eltérően a DTV és a Területi Szervezet már a tervezés stádiumában együttműködne. Az építész és a megbízott képzőművész társtervezőként működne együtt. Ez vonatkozna a lakótelep design feladataira, de a murális és szobrászi feladatokra is.
A tervező vállalat konzultáns művészek kijelölését kéri a Lektorátustól.
A művészek sora: Bodó Károly, Cs. Uhrin Tibor, Kapcsa János, Tilless Béla, Topor András, Váró Márton, valamint Illés Gyula, Kass János, Klimó Károly, Marosits István, Mészáros Mihály, Vilt Tibor, Z. Gács György.

A művészek sora azért olyan hosszú, mert háromféle feladatra keresték őket.
Szerették volna a tömbbelsőket díszíteni, egy óratornyot terveztetni, és a kapubejáratokat díszíteni.

Az Óratoronyra 1977. január 31-én írták ki a pályázatot. A határidő március 15.
A beérkezett pályaműveket: Marosits István, Mészáros Mihály, Váró Márton, és Vilt Tibor egy-egy pályaművét 1977. március 28-án bírálják el.
Sajnos nincs itt előttem mind a négy művész beküldött munkájáról a vélemény, de a megvalósult Váró Márton Óratornyáról a következőt írta Boross Zoltán szakértő: „A négy pályamunkából Váró Mártoné a legkiérleltebb. Egyszerű, érett mű. Új formai elemeket nem hoz, de korrekt, formatiszta munka.”
És itt most ugrok a történetben: 1981. január 6-án fogadja el a szakzsűri az 1:20 léptékű tervet. Az Óratorony tartószerkezetét a Debreceni Műszeripari Művek, a plasztikai részt a szobrászművész készíti.
Váró Mártonnal a szerződést február 17-én kötik meg.

A Városi Tanács 1981. április 27-én közli a Lektorátussal, hogy a 16 méter magas, Óratorony elkészült, az órát üzembe helyezték. A műalkotás üde, dekoratív színfoltja a térnek… Funkcionális jelentőségén túl esztétikailag is gazdagította környezetét.
A kész mű bírálata a mai napig nem történt meg, mert az eredeti kiírásra nem jelentek meg a megbízott szobrász zsűritagok.
A hivatalos iratok tartalmazták még az alkotás műleírását, és a költségvetést.

---