Az első világháborúban kevés csata pusztított el magyarországi településeket, ezen kevesek egyike volt Zboró, ahol Rákóczi Erzsébet költőnő született 1654-ben, ahol 1666. március 1-jén I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona házasságot kötött, és ahol 1676. július 8-án elhunyt I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem.
Az első világháború alatt igen sokat szenvedett a község lakossága. 1914 szeptemberében az osztrák-magyar hadsereget az oroszok megverték Halics közelében. Novemben az oroszok Brusilov és Dmitrijev generálisok vezérlése alatt áttörtek a Kárpátok hágóin és november végén elfoglalták Felsőkomárnokot és Zborót. A távozó osztrák-magyar sereg mindhárom zborói hidat felrobbantotta, hogy megállítsák az oroszokat. December elején az oroszok Bártfáig nyomultak előre. Ebben az időben Brusilov generális a zborói közjegyző házában volt elszállásolva. Nem sokáig tartott a megszállás, december 9-én az osztrák-magyar seregek visszafoglalták Zborót. Az oroszok 1915 tavaszán újra támadásba lendültek. A front március 25-én ért Zboróhoz. Ekkor az osztrák-magyar hadvezetés kiürítette a községet és visszavonulás közben tüzet gyújtottak, aminek következtében 340 ház leégett. Nehéz tüzérségi harcok közepette áprilisban sikerült az oroszokat visszaszorítani. Az 9. Osztrák-Magyar gyalogsági ezred tüzérségi támogatás mellett május 3-ára fölényes győzelmet aratott a 25. Orosz gyalogos osztag felett, akik visszavonultak Halicsba. Zboró katasztrofális állapotba került. A lakóházak lakhatatlanná váltak, súlyosan megsérült a Szent Margit templom, a Szent Zsófia templom, az iskola, a Rákóczi kúria, a Serédy kastély, a Szinnay kastély, a zsinagógának csupán egyetlen fala maradt állva. Az összes kár 20 millió koronát tett ki. A faluban és a környező dombokon százával hevertek a magyar, orosz, osztrák, cseh, ruszin és szlovák elesett katonák holttestei. A halottakat ott temették el ahol éppen elestek.
300 zborói férfiból, akik olasz és orosz fronton harcoltak 21-en soha nem tértek vissza, és a háborúban 9 civil is áldozatul esett. Emlékükre a Csehszlovák Köztársaság állított emlékművet 1928. április 29-én.
Az elpusztult falu helyreállításában Debrecen civil lakossága segédkezet, a közeli Felsőkomárnok helyreállítása és újjáépítése Kecskemét polgárainak segítségével valósult meg, még az első világháború alatt. A második világháborúban ismét elpusztult mindkét falu.
A Kecskeméti Hagyományőrző Egyesület és a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület tagjai 2014. október 25-26-án felkeresték a 100 évvel ezelőtti tragikus események emlékhelyeit, koszorúzással és gyertyagyújtással tisztelegtek az áldozatok emlékének.

---