"Egy magyar művész élete": amiben Róna József beszámol életéről, munkásságáról, arról, hogyan vált az egykori asztalosinasból ismert szobrásszá, monumentális művek alkotójává.
Élete egy szakaszában olyan magasságokba jutott, amikor egy telek vásárlására, majd egy kétműtermes gyönyörű villa építtetésébe vágott bele. A helyzet nem volt egyértelmű, mert ismertsége, megbízásai sokat ígértek ugyan, de kintlevőségei mégis ellene szóltak.
De megkereste Nay Rezső építész (ld. Mai Manó Háza) és igen kedvező feltételekkel javasolta a telek, ill. a villa építésének lehetőségét. Mindehhez még kölcsönnel is támogatta az "átmeneti pénzzavarral" küzdő művészt (itt kapcsolódik az ismert történet: Zenta városa nem vette át és főleg nem fizette ki a ma emblematikusnak számító Savoyai Jenő lovas szobrát). Az üzlet mégis megköttetett, 1898-ra felépült a ház és a szobrász és családja beköltözhetett a műterem villába.
Aztán az anyagi problémák is rendeződni látszottak, mivel (szintén ismert) Ferenc József megvásárolta a szobrot és a Vár Duna felé néző teraszán állították fel, így a művész rendezni tudta adósságát.

Róna sokat foglalkozott a villa szépítésével. Nagy házat vittek, a társasági élet színtere volt a villa. Felesége Keményffi Gizella opera énekesnő volt, így zeneterem, egyben amolyan kis színpad is készült a társaság szórakoztatására.

Róna könyvében sorolja a díszítésre készült műveket: "...a színpad két oldalán egy-egy kariatíd állott, egy faun és egy nimfa. Benn a kupolatérben amorettek... Az oldalfalon két relief húzódott. s az egyik Rubenst ábrázolta, amint szép feleségét festi, a másik Michel Angelot, amint híres "Éjjel" modelljét kőbe faragja. Fenn medaillonban arcképek voltak: Munkácsy, Izsó és Zumbusch tanár portréi... Kint a házamon a műterem felett ült a "plasztika" kőalakja (...) feleségem arcvonásaival, akinek mellszobrát a szalonban is elhelyeztem... Az utcai fronton, a szalonba vezető ajtó felett egy faunfej fütyörészett s az ablak felett egy "piszkos realista" kötekedett egy "idealistával", a szomszédjával!"

Lejtmenet: Szép, de nem problémamentes évek teltek el a fütyülő faun társaságában. Időközben Róna megalapította bronzöntő műhelyét, de ez is részint a gondokból adódott, mivel kevés volt a szobrászati megbízás. Ám a művésznek nagy szíve és sok barátja volt, így baráti árat szabott. Hiába jött cserébe rengeteg megbízás, az üzlet nem volt rentábilis, ráadásul az adminisztráció elvitte minden idejét, az alkotó gondolatok háttérbe szorultak.

Aztán jött a Kossuth-emlékmű pályázata. A sok vihart kavart pályázat elbírálása közben lényegében megváltoztatták annak feltételeit, így az elnöki döntés Horvaynak juttatta a Kossuth-emlékmű megbízását.

Róna bírta a kollégák és a szakma elismerését és együttérzését, de összeroppant. Aztán számot vetett helyzetével és a következményekkel, eladta a házat, rendezte kinnlevőségeit és egy szerény lakásba költözött. Kényszerűségből elbúcsúzott a fütyülő fauntól, a kötekedő realistától és az idealistától is.

---