A Mártélyi Vadászok Egyesülete alakuló ülésének ünnepsége keretében avatták fel a bronz domborműves emlékkövet.
A domborművön köralakban felirat:
Mártélyi Vadászok Egyesülete
Középső részén a vadásztársaság működésére utaló domborművek, nyúl, fácán látható.

A vadászok két kis tölgyfát is ültettek, mely szimbólum, figyelmeztetés, hogy ne csak vágjuk az erdők fáit, hanem ültessünk is helyettük.

Hannes Tuch: Az erdő sóhaja (1948)

"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
Én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: - Ne bánts!"
(Fekete István fordítása)

---