Wigand János (1856-1919) a pancsovai főgimnáziumból áthelyezéssel érkezett a szekszárdi főgimnáziumba 1896-ban, hogy a korabeli poros vásártér nyugati szélén álló, küllemre ridegnek tartott intézményt elsőként igazgassa. Az 1896-97-es induló tanév két osztálya lakóhelyén, az Ellmann-féle házban (Széchenyi u. 42.) működött.
Elismerésének és növekvő népszerűségének bízonyítéka a megtisztelő megbizatások egész sora és a róla elnevezett alapítvány, mely hadiárvák tanulását szorgalmazta.
Alsóvárosi síremlékét a gimnázium Öregdiák Szövetsége állíttatta 1923-ban.
Leánya, Wigand Edit szobrászművész síremléket díszítő 250 cm magas és 140 cm széles pirogránit domborműve a Zsolnay-gyárban készült 1930 őszén. ^[4] Központi alakja angyalokkal övezett Krisztust, a tanítót hangsúlyozza. Jobb kezével hátizsákos kiscserkészt érint, aki az igazgató nevét vési a kőre, vele szemben egy kisdiák babérkoszorút tart a kezében.

Irodalom:
Töttős Gábor: Wigand János irodalmi munkássága. // In: Töttős Gábor: Szép literatúrai ajándék. Irodalmi tanulmányok. Szekszárd, 2006. p. 99-104.

---