Mint ahogy a kapcsolt műlapon leírtak szerint eddig is ismert volt, az Íjász-szobor első ízben a Margitszigeten, az un. MAC (Margitszigeti Atlétikai Club) sportpályája mellett állt. Egészen sajátos képet mutat az akkori atlétikai központ: a svájci stílusban épült klubház, a pályák és az itt nem látható lelátók, amelyeket Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezett.
A könyv szerint (Bercsek) az épületeket az 1930-as évek közepe tájékán le kellett bontani statikai okok miatt. "Feltehetően az átalakítások során a szobor megsérült, mert a főváros újra öntette..." ez került a Városligetbe.

Máris ellentmondás van az eddig ismertekkel, hiszen a másik lapon írtak szerint a főváros a MAC-tól vásárolta meg az alkotást, majd újra öntötték és felállították a Műjégpálya előtt.

Olvasva Kisfaludi Strobl önéletrajzi, munkásságát dokumentáló könyvét, nekem az alkotó által rögzített változat a legszimpatikusabb.
Mint írja, az Íjász című alkotást (többek között) a Tanácsköztársaság után bronzba öntette.
Idézve: "Az "Íjász"-t a margitszigeti MAC pályán 1926(!)-ban állítottam fel, Vevő azonban nem jelentkezett.." Majd a szerencse mégis a szigetre vezérelt egy New-York-i mágnást, aki ajánlatot tett a szoborra. Megállapodtak.
Ahogy lenni szokott, közben telefonon újabb ajánlat érkezett, de percnyit megkésve. Az ár a frissen megállapodott ötszöröse lett volna.
A MAC pályája mellett álló Íjász így került Kaliforniába, amit a magyar "szakirodalom" – ezek szerint – nem ismer.
A siker megmozgatta az itthoni szakértők figyelmét is, ekkor jött ajánlat a szobor "bronz öntvényének" megvásárlására a főváros számára, ami a műjégpálya elé került. Ez a példány tehát a második, a harmadik az Ermitázsban (Leningrád) látható, a negyedik az indonéziai kormányzói palota előtt... az alkotó szerint.

---