Lehet, hogy nem illedelmes egy iskolai alkotás mellé József Attilának ezt a versét idézni, de "szoborlap" várományos lapomhoz a mai napon mégis illőnek találom.

"Asszonyvárás asszonyszobor mellett

Asszonyra várok, aki vággyal telve
most szép, forró kezével
hajamba túrna s nagyon megölelne.

Asszony. S villogna a bőre a homályban,
mint ez a szoborasszony,
kire félénken hull a holdvilága.

asszony, kinek oly megadó az ajka,
mint ez a szoborasszony,
ki szép kőtestét félénk holdnak adja.

Nem is tudom: ki. Szent és messzi asszony.
Egy áldott száj, ki számra
mohó polipként s forrón rátapadjon.

Súlyos parfűmje fojtogatva szállna
és megremegne szívem,
mint szellőtől meging dús, déli pálma.

S ha megkívánnám, a szobor mellé állva -
Ó, forró szép szobor, kin
a holdvilág is tüzes csókká válna!

Szobor, egy élő asszony állna melléd!
Szobor, hideg s én mégis
Megcsókolom most fényes, büszke mellét."