Ez az alkotás az utolsó, mellyel végre sikerül pótolni az egri feltöltőnk, Extekergő egykori feltöltéseit. Akkoriban egyetlen mozdulattal kb. ötven alkotást tüntetett el a szemünk elöl, örökre. Azóta több mint háromszoros mennyiségű, de távolról sem teljes az egri szoboranyag.
Az egri útjaim úgy kezdődnek, hogy kelj fel 4 óra 30 perckor, hogy fel tudj szállni a menetrend szerinti Debrecen-Eger járatra, amely 5:15-kor indul a buszpályaudvarról. Reggel nyolc előtt ott vagyok ugyan, de komoly megpróbáltatás ez olyasvalakinek, aki főleg éjszaka írogat. Még szerencse, hogy a pályaudvar alig öt percnyire van tőlünk :) Ezek a tények csak azért jutottak most eszembe, mert az itt látható alkotást, valóban reggel nyolc óra után pár perccel fotóztam, még az első tanítási óra alatt. Az iskola pontos neve: Balassi Bálint Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola Tinódi Sebestyén Tagiskolája.
A szobrot a megadott időpontban avatták a Csebokszári lakótelepen, a lakóházak között. Nem ezen a helyen, ahol ma áll. A rendszerváltozás idején vitték be a gipszből készült, hatalmas méretű fejszobrot, hogy megvédjék az alkotást. Furcsa módon, az iskola udvarán, az egyik sarokban állították fel újra.
A Csuvas ASZSZK megalakulásának 60. évfordulóján avatták fel a fiatalon meghalt csuvas költő szobrát.
Mivel az interneten alig van infó róla, ezért rendhagyó módon, be kell gépelnem a forrásként talált könyvből a szöveget.
"Missi Szeszpel, eredeti nevén Mihail Kuzmin, 1889-ben született....
Szülei szegény parasztok voltak, akik a jó képességű, de már korán betegeskedő fiút 1910-ben egyházi iskolába küldték tanulni. 1911-ben elvesztette édesapját, és tanulmányait is abba kellett hagynia a nyomor miatt. 1914-ben ismét iskolába került, melyet 1917-ben fejezett be. Még ugyanabban az évben beiratkozott a tetjusi tanítói szemináriumba. Itt érte az Októberi Forradalom híre. 1918-ban tagja lett a Bolsevik Pártnak, s rövidesen a helyi ifjúsági mozgalom egyik vezetőjévé vált. Sajnos a gyermekkori csonttuberkolózisa egyre inkább elhatalmasodott rajta. Előbb Nyizsnyij Novgorodban, majd a Krimben gyógyítják, élete végén Ukrajnába költözött. Itt halt meg Sztarogorodka faluban, 23 éves korában. Szeszpel a forradalmi csuvas költészet első nagy alakja...
Fordított orosz klasszikusokat: Tolsztoj, Lermontov, és mások műveit."
Egyes források szerint öngyilkos lett 1922. június 15-én.

---