A meglehetősen összetett alkotás az egykori Pajor Szanatórium, ma Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának épületéhez tartozó kertben látható. Maga az épület szecessziós stílusban épült, most gyönyörűen felújítva, de az oktatásnak megfelelő, modern "üzemi" feltételeknek megfelelően berendezve működik.
Mindössze másfél éve próbáltam beazonosítani az alkotást, amit felülről vettem észre, egy kisebb előadóteremből. Nemrégiben véletlen bukkantam rá Wehner Tibor könyvében, amiben keresni /sajnos/ csak az alkotó nevének ismeretében lehet.

A cím: "Ötödik elem" többfelé vezethet. Az amerikai akciófilmre történő esetleges utalást elvetettem. Tehát filozófia:
A távol-keleti filozófia öt eleme: fa, tűz, föld, fém, víz. Az alapelv: "Minden mindennel összefügg, ezért a testben is minden összhangban és harmóniában van egymással". Építő, ill. pusztító-szabályozó kölcsönhatások érvényesülnek, tartják meg a jin-jang egyensúlyát, kölcsönhatásukból ered az életerő (csí).
A víz, az ötödik elem, a legfontosabb, minden gazdagság és bőség eredője, nincs élet nélküle.

Én itt egy rendszert látok. Még az is lehet, képviselteti magát az összes elem úgy, hogy a víz van a középpontban. Ugyanakkor bele van komponálva egy közösségi tér, (vagy az alkotás ebbe a térbe), és mindez egy szépen gondozott parkba illeszkedik.

Sajnos a plasztika elemeit sehogy nem lehet egy képbe befogni; összetett és nagy területet igényel.
Az udvarra kilépve egy csobogó látszik az aréna-szerűre kiképzett kör alakú, kövezett térben. A körbefutó lépcsők vezetik a szemet felfelé, a kert zöldjéhez. Az "aréna" felett, a parkban másik, kisebb csobogó látható, közepén kontrasztként fekete sima kavics-szerű kő. A két csobogót, a kör alakú lépcsőzetet megszakító eresz-szerűen kiképzett vájat (vízelvezető) köti össze. A fentitől jobbra, egy, különálló elemen pedig visszaköszön a művész /szerintem/ jellegzetes motívuma, amit én egy emberi köldökhöz tudok hasonlítani. A honlapján http://www.nyarizsolt.hu/#!/gallery talált egyik alkotás igencsak hasonlít; címe: Kis Napkerék.
(Megjegyzem, szívem szerint az egészet fordítva, felülről lefelé vezetve mutatnám be, ahogy az első három kép sorrendje is mutatja.)

Leírni nehéz, fényképezni szinte lehetetlen. Az értelmezésbe nem merek belemenni... talán az alkotót kéne megkérdezni. De megérte kétszer menni és kikunyerálni az udvarra vezető ajtó kinyitását, hogy körbejárhassam.

---