Szeptember elején, amikor mentem az Agráregyetemre az új szobor avatására, csak reménykedtem, hogy a helyszínen valamilyen módon végre megörökíthetem ezt az alkotást, a hatalmas méretű gobelint. Láttam, hogy a Tanácsterembe folyamatosan jönnek-mennek az emberek, hisz Mándy professzor emlékére tanácskozást is tartottak, illetve a meghívott vendégek is itt gyülekeztek.

Mikor elkezdődött a szoboravató a szabadban, akkor mentem be a tanácsterembe, és engedéllyel fotóztam le az alkotást. Nagyon meglepődtem, a terembe belépve, mert ami képet láttam eddig a nyolc méter hosszú gobelinről azokon az előtte álló székek narancssárga színűek voltak. Most viszont zöldek. Nagyon zöldek. Fogalmam sincs, mikor cserélték ki, újították fel a termet, de az értékes, egyedülálló textilmű hatását totálisan lerombolták ezzel az akcióval.
A három alapszín, a kék, sárga és vörös, és ezek kiegészítő színeire, a narancsra és lilára komponált alkotást nem lehet (nagyon nem szabad lett volna) hatásában ennyire megváltoztatni.

"A falikárpit témáját illetően két részből áll: a természet és az ember világának ábrázolásából... Szerkezetileg háromosztatú a mű: középen a bárányt és lombikot tartó két nőalak, balra kozmikus elemek, jobbra jelképes nőalak és anya gyermekével...
A mű nem érzékeltet háromdimenziós teret, síkszerűen, dekoratívan komponált."

Azért örülök, hogy máig megvan a magyar textilművészet egyik legjelentősebb alkotása; de a környezet...
Bocsánat a kevés fotóért. Csak ennyire volt lehetőség egy-két perc alatt.

A falikárpitot az Iparművészeti Vállalat Szövőműhelyében készítették. Szelecsényi Júlia és Langhoffer Klára szőtték. A pontos mérete: 210 x 756 cm. 5-ös felvetésű.

---